Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

kodásomat, hogy mind az orosházi, mind a kiskunfélegyházi időszakos irodalomtörténeti emlékkiállítás megnyitását elvállalta. Személyében nagyon kompetens személy mondhatta el véleményét az egykori Kiskunfélegyházi Tanítóképzőről, annak pedagógusairól és diákjairól. Békés István egyik szerkesztője volt annak idején a Magyar Tanítójelöltek Lapjának, amelyben Darvas első írásai is megjelentek, s ezt aj ól szerkesztett folyóiratot magam is megtaláltam Budapesten az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeumban. A kiállítások megnyitására pedig örömömre sokan jöttek el az egykori kiskunfélegyházi diákok. Nagyon megható volt számomra, hogy Kiskunfélegyházáról visszaútban Battonya felé közösen megálltunk a csongrádi temetőben, ahol édesapám nyugszik, s az egykori tanítványok az én személyes családi koszorúm mellé egy nagyon szép koszorút kötelességüknek éreztek elhelyezni. Azon kivételes alkalmak egyike volt ez, amikor meggyőződhettem róla, hogy a jó tanár tovább él tanítványai cselekedeteiben. Az orosházi „öregdiákok" hívták fel figyelmemet arra, hogy ők évenként Kiskunfélegyházán rendszeresen találkoznak egykori iskolájukban. Meghívtak ezekre a találkozásokra engem is, s talán mondanom sem kell, hogy apám egykori osztályának tanítványai nem kevés meghatódottsággal fogadtak engem. „Régi" tanáraik közül már csak Rozsonday Zoltán matematika-fizika szakos tanáruk vehetett részt ezeken az összejöveteleken. A magas életkorban lévő Zoli bácsit gyermekkoromban személyesen ismertem. így természetes, hogy Budapesten meg is látogattam őt, s beszélgetéseink alkalmából gyermekkori élményeimet is felelevenítettük. Rozsonday a Művelődési Minisztérium főtanácsosa lett aktív életpályája végén. Darvas minisztersége idején is ott dolgozott. Egyébként jellegzetesen fegyelmezett, racionális gondolkodású, de igen mély érzésekkel rendelkező pedagóguskollégát ismertem meg az О személyében, aki információival szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy tényszerű időszaki irodalomtörténeti kiállítást sikerült összeállítanom. Igazságtalanság lenne, ha az anyaggyűjtésben jelentős szerepet játszó több idős pedagógus nevét nem említeném meg. Ok már nem Orosházán voltak találhatók, hanem elsősorban Békés megye más településein. A battonyai Gémes (Gordán) István és Szalay György (később Kiskunfélegyházára került haza felesége révén) segítették munkámat. Szalay (Stock) György pedig fiatal tanár koromban igazgatóhelyettes, majd kollégiumi igazgató volt abban az iskolában, ahol pályámat én és feleségem elkezdtük. Az ő gyermekeit, Attilát és Anikót mindketten tanítottuk. Igen sok segítséget kaptam Barta Bálint egykori tanítótól, aki Mezőkovácsházán élt, nyugdíjazása előtt az ottani művelődési osztály nagy tekintélyű tanulmányi felügyelői tisztségét töltötte be. Barta Bálinttól egykori kiskunfélegyházi évkönyveket, tanítási gyakorlatokat tartalmazó füzeteket vettem át, meg néhány diákkori fotót is. Barta diákkorában igen jó sportolója volt a félegyházi tanítóképzőnek, elsősorban a labdarúgásban jeleskedett. Darvas pedig az intézet 359