Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Bezdán Sándor: Egyesület-típusok alakulása Orosházán (1867–1918)

zések és tipizálások készülnek. BŐSZE Sándor példás módszertani tanulmányában a következő definíciót adja: „Az egyesület természetes és jogi személyek által hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött alapszabályban megfogalmazott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, tudományos, szakmai és egyéb közös célok megvalósítása érdekében létrehozott - önkormányzattal, meghatározott szervezeti felépítéssel és önálló gazdálkodás jogával rendelkező társaság, melynek tagjai megszabott tagdíjat fizetnek. "

5 A modern tudományos igényű fogalmi definíció szükséges ugyan, a történeti hűség azonban megköveteli a vizsgált kor értelmezésének figyelembe vételét. Esetünkben igen sok gondot okoz a céhek tömeges megszüntetése után alakult iparszervezetek, ill. első hitelintézetek egyesületi jellege. Az ipartársulatok (1872: VIII. t.c.) majd ipartestületek (1884) nem egyesületek, hanem testületi önkormányzati és érdekvédelmi szervezetek, amelyek gyökeresen különböztek a területi önkormányzati szervektől. A részvénytársaságok (pl. hitelintézetek) szintén nem tartoztak az egyesületi kategóriába, bár a korabeli statisztikák az ipartársulatokhoz hasonlóan oda sorolták őket néhány kritérium alapján (pl. alapszabály, tagság).

6 Ugyancsak előzetes megjegyzés, hogy az egyesületek többnyire összetett szerepe a legpontosabb meghatározások esetében is megnehezíti a kategorizálást. E téren több lehetőség mutatkozik az ellentmondás feloldására: külön összefoglalóan kiemelni az összetett funkciójú egyesületeket, függetlenül attól, hogy a címben vagy alapszabályban deklarálták-e azt. Az ilyen típusú körök nagy aránya kedvezőbbé teszi a fennmaradó megoldásokat: vagy súlyozottan figyelembe venni a „főszerepet", vagy „kettős könyveléssel" minden számottevő szerepkörnél be kell sorolni az adott egyesületet. Mindhárom megközelítés más szempontból segíti az egyesületi kultúra megismerését. Az egyesületek alakulása és működése hazánkban csakúgy, mint Európában, megfelel a polgári átalakulás és nemzeti (nemzetiségi) mozgalmak összefüggésé5. Bősze Sándor, 1985. i.m. 401-432. Az egyletek további ismérveit így összegzi: „Az egyesület kifejezetten gazdasági—termelői tevékenységet nem folytat, valamint - általában - elsősorban nem politikai célokat kíván megoldani. Hatósági jogkört nem gyakorol. Az alapszabályokban lefektetett célokhoz viszonyított közös érdekeket az egyesületen kívülállókkal szemben, mint érdekvédelmi szerv is képviseli. Adott helyzetben közvetítő szerepet tölt be a kormányzat vagy a politikai pártok és a helyi törekvések között. Az egyesületi tagok jogai, a fizetett tagdíj mértékétől függően nem egyformák. Az egyesület az alapszabályokban meghatározott közigazgatási területen működhet, de-néhány kivételt nem számítva- fiókegyesületet hozhat létre. " Vö. Őriné Fodor Mária: Adalékok a burzsoákori egyesületi igazgatási jog előtörténetéhez, az egyesületi fogalom kialakulásához = Jogtörténeti Tanulmányok 4. Pécs 1980. Tankönyvkiadó. 6. Vargha Gyula szerk. : Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban = Hivatalos Statisztikai Közlemények. Országos Magyar Statisztikai Hivatal Bp. 1980. XLII. 571. 322