Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

bátran vallhatta volna Sütő Andrással: „Nem fölfele, lefele török Uram; vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakertet nevelhetnének". Igazolásul hadd álljon itt régi iskolájára emlékező, monori életét idéző verse: Vezeklés Óh iskolám, te hajdan híres! most bénult góca egy dús tájnak! nyirkos, sivár lyukas termed senkinek se fáj? Nem látnak! Csak én tépem deres főmet, mert húsz éve ócska bádoggal szegeztem össze a padjaid, s most e roncsok és a bádog még gúnyosabban belémhasít, s kérdezteti: mivé tettek? s hányfélekép vétkezhettél, hogy ennyire megbüntettek?! Te voltál itt a menedék! Hat országút futott eléd. A felnőttek nyers virtusát is te segítetted szebbé tenni, A Viharsarkot ébresztgetni hogy tudjon szólni, hogyha kell... Óh Tanyák őre! ma így felelsz? ilyen bitangul, ilyen árván... Kinek sírjam a látottak láttán, hogy fő-úton jaj! gyalázatnak ne hagyják az iskolámat!? Iskolám! te engem is vádló, mar a múlt, mert elhagytalak, foljebbre vágytam... és most kiáltó sorsod miatt én is bünhődök... De nem tudok már többet tenni 316