Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

Ahol most élek, nincs feszület, Se a mezőben, se az útfeleit, prédikátorok nyakas népe ez, A kereszt neki csak búzát jelent. Nincs szüksége térdepelésre, Alázatosan senkit se szeret. Káromkodik, ölel, pöröl, De nem csókol senkinek kezet. Gőg a trónja, onnan ítél, Szívébe jutni, jaj, de nehéz, Idő és tér fölött áll: S rejtelmes néma arca előtt Meghajlok, mint a fűszál. Mennyivel hitelesebb, mennyivel kifejezőbb, mennyivel emberközelibb és meghittebb kép ez, mint Kosztolányi hideg előkelőséget árasztó impresszionista ábrázolása a hajnal homályában „mélán és álmosan" szántogató „magyar parasztról", ki olykor kitárja karját, mint a táltos, csillognak inge hószín fodrai, és mint egy bús isten jár a zöld mezőben, — titokzatosan, nem tudhatni „mi bántja nagy szívét". Bakó eszménye az a felszabadult gondolkodású, okosan tervező, könyv és újságolvasó parasztpolgár volt, aki nem tartja a „hatalom fekete hóhérának" a mezőgazdasági gépeket. Nem vív hiábavaló esztelen harcot ellenük, hanem megszelídíti és igájába fogja, s így üzen hadat a mozdulatlanságnak. Ilyenek - szerencsére - Monoron többen is voltak. Velük boldog örömmel vitázott a gazdakörben. Szívesen segített nekik, hogy egymás tudását kölcsönösen gyarapítva, hasznos új ismeretek birtokába jussanak, és legyőzzék saját szemléleti korlátaikat. Rövid idő alatt természetes közege lett a puszta szabad levegője. Annyira a hatása alá került, annyira a magáénak érezte, hogy egyenesen regényt írt róla. A Kapaszkodók ez - a monori tanyák átfogó tablója; személyes vallomás és óvó 306