Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

az emberi testrészek szerves kapcsolatáról szóló meséje napnál világosabban beszél. A gazdasági válság sokakban érlelte meg a paraszti életformával való szakítás gondolatát. Az idő egyre inkább azt tudatosította velük: a hagyományos értelemben vett paraszti gazdálkodásnak többé nincs reális távlata. A kapitalista árutermelésre való áttérés, a mezőgazdaság iparosításának költséges folyamata, a jól szervezett munkamegosztás és piacgazdálkodás sikere egyre jobban rávilágított a kötöttségeitől nehezen szabaduló hagyományos mezőgazdaság versenyképtelenségére és tarthatatlanságára. A gépesítés látványos térhódításával végül az improduktívnak bizonyult munkaeszközök tudománytörténeti kuriózumokká, termelési folyamatokat érzékeltető múzeumi tárgyakká, rekvizitumokká váltak, a föld mindenhatóságába vetett hit megrendülésével pedig a régi népi kultúra is tünedezni kezdett - átalakult. Eltűnt a népviselet; ahogy Csanádi Imre jellemezte a kort: a világ kikopik ó-jelmezekből, pamutruha rongyát eszkábálja össze falun az asszony ez ma a népi viselet. A versengő, rivalizáló paraszti kivagyiság, a megszólástól tartó félelem is kicseréltette a régi bútorokat és felszerelési tárgyakat. Megváltozott az élet- és gondolkodásmód. „Nem mi kezdtük - szögezte le Parasztok című művében Erdei Ferenc 1938-ban. A világ változott meg körülöttünk, s mi a látottak után megyünk, amikor mi is megváltozott lélekkel szemléljük a világot". A paraszti életmód felbomlása természetesen nem a gazdasági világválsággal kezdődött. Az csak a radikális változás egyik legszembetűnőbb jelzőállomása volt. A nyomorba beleszokott Bakó már aligha találkozott speciális tüneteivel Monoron. Ezért nem érezte túlságosan elviselhetetlennek: „magyar temető"-nek az országot. Ott a monori tanyákon már hamarabb lejátszódott az ízlés- és szemléleti forradalom. О már olyan helyzetbe csöppent bele, amelyben nagyrészt megtörtént a mezőgazdaság gépesítése, s a parasztgazdaságok árutermelésre váltottak át, amint ezt a Városba menve című, általunk már idézett verse is alátámasztja. Sőt mi több - a „magának rág mind, aki rág" elvet is kezdte felváltani, ha bátortalanul körülményeskedve és akadékoskodva is, a szövetkezés gondolata. (Lásd Hangya; ill. Tejcsarnok с novella, Kapaszkodók c. regény több mozzanata.) A vasútépítés ide már a századvégen közelhozta a világpiacot - a minőségi termelés elkerülhetetlen parancs lett. A lemaradni nem akaró, vállalkozó kedvű orosházi paraszt pedig lépést tartott a fejlődéssel. Nem félt „a termékszerkezet" 304