Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

politikamentesen közelített a társadalmi léthez, mondanivalójával és szándékával, vitathatadan konkrét igazságaival és tényfeltárásával mégis politikai célt szolgált. Nemcsak azt tudatosította tehát, hogy a sivárnak és mozdulatlannak tartott tanyavilág gazdag tárháza a költői témáknak, hanem azt is, hogy a tanyai pedagógus, az úgynevezett néptanító olyan elkötelezett híve és társa tud lenni a „kültelki" népnek, hogy még a bethleni konszolidáció sem tudja magához édesgetni és megszelídíteni - asszimilálni. Bakó számára az irodalom olyan önkifejező eszköz volt, amellyel saját maga kínzó töprengéseinek, emberi fájdalmának, konkrét érzéseinek, megörökítésre érdemes élményeinek, kevés szívvidító örömének adott hangot. Versei mégsem kimondott egyéni tudósítások. Mondandói sohasem öncélúak; mindenkor képesek társadalmi helyzetképekké dagadni és közösségiekké válni. A gondolat tiszta népi tartalma, kétségbevonhatatlan konok igazsága élteti őket. Az emberi hitvallás erejével hatnak. Ezért hitelesek és pontosak, akár a szociológusok rideg és szikár tényei és adatai. Csak nem a tudományos, hanem a művészi igazság törvényeinek engedelmeskednek. Az alábbi vallomását emberi és költői hitvallásnak is elfogadhatnánk: Nem tudnék nevem mellé feküdni. Hallanám, ahogy a betűk hörögnek, És sírják: nem érdemel az tollat, Akit minden fordulat megvehet, És nem hallja, hogy a fordulónak Rejtett gazdája markába heheg. Bakónak — egész irodalmi munkássága igazolja - volt bátorsága ahhoz, hogy élete nagy megpróbáltatásait nyílt-karakán őszinteséggel közreadja. Nem tudott óvatosan lapítani. Önmagát adta mindig, mint akinek nincs semmiféle rejtegetni valója, hiszen nemcsak rokonszenvezett, de mondhatni testestül-lelkestül — érzésre-gondolkodásra - azonosult környezetével. A helyi visszaemlékezők (erdős Tóth Sándor, Násztor György, Tóth György stb.) Bakó gyors feloldódására vonatkozó szavainak éppen ezért lehet valamelyes - egy-egy adott alkalomra érvényes - valóságtartalma, jóllehet Sinka Istvánnak A fekete bojtár vallomásaiban olvasható pillanatképe arra mutat, hogy József Attila jogos óvatosságra intő „ne tékozold bizalmadat"-elve jócskán dolgozott benne. Nézzük csak! Igen tanulságos, amit mond. A Kecskemétről Szeged, Hódmezővásárhely érintésével kerékpárral hazafelé igyekvő költő „egy magányos útszéli tanyaforma épületben": a tanyai iskolában lelt rá Bakóra, akit addig csak hírből ismert. Megismerkedésüket a következő299