Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

Bakó József és az orosházi tanya világ A puszta még minket is túlél: A szeretet a pusztát is ELEK LÁSZLÓ A fenti figyelmeztető sorokat Bakó József írta az Orosházi Szépmíves Céh kiadásában 1937-ben megjelent Sír a puszta című versfiizete dedikációjaként a monori tanyavilág nemrég elhunyt lokálpatriótájának: erdős Tóth Sándornak. Ékes bizonyságtétel ez arról, hogy a „buggyos, réklis szép Dunántúlról" jött, s annak élményvilágát és emberpróbáit feledni és megtagadni nem tudó, költői lelkületű néptanító hamar kiismerte az alföldi pusztaság sajátos morális törvényeit és uralkodó szellemét, s azonosulni is tudott velük. Elete íratlan regény - világnézeti dráma -, ahogy Jankovich Ferenc jellemezte, — a keserűség és a szenvedés végtelen sora. De a céltudatos kitartás és a nemes akarat diadala is. „Eszményekben élő" ritka ember, akinek volt hite és erkölcsi ereje ahhoz, hogy dacolni merjen környezete évszázados beidegzettsége, társadalmi előítélete, szokásai ellen, hogy végül minden csalódása ellenére csendes és józan tudatossággal képviselje a szegények ügyét. Sohasem törleszkedett a hatalom embereihez. Körükben nem tudott feloldódni. Riasztóan döbbenetes élményeit és tapasztalatait csalhatatlan iránytűként hasznosítva, a rideg magyar valóságot tette élete archimedesi pontjává; gyökereivel mindig a szegénység, örökös éhség illyési világába kapaszkodott. Gazdag erőforrás, kimeríthetetlen kincsesbánya volt ez egyszerre. Belőle merített hitet és megcáfolhatatlan érveket ahhoz az öntudatosító, népnevelő harchoz, amelyben szánni való sorstársait — akár Petőfi Szilvesztere - egy tisztultabb, emberibb jövő igézetében jogaikra és kötelességeikre tanította. Egyéni élete és sorsa JózsefAttila ars poétikának is beillő tételét igazolja: 285