Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

budapesti orvosnővel, kivel házasságot akart kötni. Ekkor beiratkozott a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumba, s orosházi állását helyettessel töltötték be. Csak 1943-ban mondott le itteni állásáról. Első házassága nem sikerült. Amikor kitört a második világháború, ismét behívták katonának. Szerencséje volt - a dandárparancsnokságra osztották be műszaki rajzolónak. Kitűnő adottsága volt a rajzoláshoz. Megjárta Ukrajnát, a Szovjetunió nyugati részét, s tökéletesen elsajátította az orosz nyelvet. Hosszú szolgálat után hazajött és leszerelték. Házassága felbomlott. Megismerkedett Gógucz Irén kárpátaljai származású hivatalnoknővel, akivel 1944-ben házasságot kötött. Harmonikus családi életet éltek. Szép, egészséges leányuk és fiuk született. Közben véget ért a háború. Ekkor kezdődött szokatlan, sajátos karrierje. A Nemzeti Parasztpártba lépett be, s Esztergom megye főispánjává, majd országos rendőrkapitánnyá nevezték ki. Később - elvégezvén a Kossuth Lajos Katonai Akadémiát—dandárparancsnoknak, aztán a vezérkari főnök általános helyettesének, 1953-ban pedig vezérkari főnöknek nevezték ki. 1954-ben továbbképzésre Moszkvába a Vorosilov Katonai Akadémiára küldték. Családját is magával vitte. Itt érték az 1956-os események. Repülővel hazaküldték az ottlévő tábornokokkal együtt. Nagy nyelvtudásával a Kossuth Kiadó lektora lett. Nem értett egyet az elkövetett hibákkal. Tehetetlensége felőrölte idegeit, gyötrődése szívinfarktushoz vezetett. A katonai kórházba utalták be, s állapota szemmel láthatólag javult. Magához hívatta volt kollégáját, Fasang Árpádot, akivel felidézték a régi orosházi szép emlékeket. Meghatottan gondolt vissza szülővárosára és volt iskolájára. Már haza akart jönni, amikor új roham érte, és 1971. január 3-án meghalt. 8-án temették. Katonai pompával kísérték utolsó útjára, a Farkasréti-temetőbe. A halál győzött. Vagy talán mégsem? „A tettek megmaradnak - valahogyan beépülnek a történelem sodrába. Függetlenül attól, hogy valaki ezeket leltárba veszi vagy sem. " Csizmadia Lajos. 1913. január 29-én születtem Pusztaföldváron. Édesapám Csizmadia Bálint 12 gyermekes parasztcsaládból, édesanyám Fodor Etel ötgyermekes iparos családból való. Amikor édesapám az első világháborúban Galíciában elesett (1915), anyámmal és testvéremmel Orosházára, a mai Móra Ferenc utca 8. számú házba költöztünk. Most is itt lakom. A kert műveléséből éltünk. Bálint bátyám ipari pályára ment, én -jó tanuló lévén - a tanítói pályát választottam. A Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképzőben végeztem. Kántori oklevelet a Szarvasi Tanító(nő)képzőben szereztem, 1932-ben. Ugyanebben az évben - aug. 7-én - megválasztottak Orosházán ev. kántortanítónak. Többnyire a VI. fiúosztályban tanítottam. Katonaidőm letöltése után, 1938-ban házasságot kötöttem Kocsondi Erzsébettel, két fiúgyermekünk született. 252