Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

Hosszú, tevékeny élete alatt 1964-ben arany, 1974-ben gyémánt, 1977-ben vasdiplomával tüntették ki. Felesége halála után fiához: dr. Zoltai Zoltán főorvoshoz, Szentesre költözött. 95 éves volt, amikor csendesen elhunyt. Orosházán az Alvégi-temetőben helyezték örök nyugalomra a felesége mellé. Zelenka István 1887-ben született. Édesapja bognár volt a közeli Geiszt Gáspárféle uradalomban. Anyja Csmela Julianna. Amikor szülei anyagilag megerősödtek, Orosháza közelében boltot nyitottak. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy fiukat taníttassák. így került a Szarvasi Evangélikus Tanítóképzőbe. Ott kapott elhelyezést, míg étkezni sorkosztra jószívű családokhoz járt. Lelkes pártfogóra lelt egy öreg tanárban, akinek délutánonként felolvasott. Sikeres képesítés után Szentetornyán az ún. Eötvös iskolában kezdett tanítani. Ekkor nősült meg - felesége Nyári Erzsébet lett. Házasságukból három leány és egy fiúgyermek született. Szentetornyáról választás útján került Orosházára, az evangélikus népiskolába. Kezdetben apósa házában lakott, majd a Zombai utcai iskola lakásában. Ott tanított 1926-30-ig. Sass Ferenc halála után a Táncsics Mihály utcai iskolába helyezték át. Az orosz bevonulás közeledtével Gyuláról leányának, Erzsébetnek a Dunántúlra való átköltöztetésében segített. A megszállást Zalaegerszegen vészelte át, míg családja többi tagjai a Táncsics utcai lakásban élték át a súlyos napokat. Csak nehéz körülmények között tudott hazajönni. 1944-től 1946-ig ő lett az evangélikus iskolák igazgatója és az egyházközség számvevője, jegyzője. Mikor 1946-ban az ev. iskolák általános iskolákká lettek, és Frenyó László gimnáziumi tanár vette át az igazgatást, nyugalomba vonult, és az örökölt Szent István úti lakásba költözött családjával. Felesége elvesztése után, hamarosan (1975) ő is elhunyt, s a Felvégi-temetőben helyezték örök nyugalomra. Szilasi Sárika községi piacrendező-ellenőr leánya volt. Kistemplom utcai nádfedeles házukban, kertjükben mindig példás rend uralkodott. Bátyjával, ki géplakatos mesterember volt, szülei halála után is nagy egyetértésben élt. Szilasi Sárika nem kapott végleges állást Orosházán a gazdasági válság idején. Az evangélikus egyház képviselőtestülete és presbitériuma segített rajta azzal, hogy minden tanév elején újra és újra megbízta a női kézimunka tanításával, valamint a beteg tanítók helyettesítésével. Mindkét munkaköri feladatát lelkiismeretesen látta el. Tanév végén a kézimunkákból nagyszerű kiállításokat rendezett. A kiállítás helye a Mikszáth Kálmán utcai iskola VI. leányosztályának terme volt, szemben a bejárati ajtóval. A terem ablak felőli részén kaptak helyet a leányok által készített, szépen, ízlésesen elhelyezett kézimunkák: hímzések, horgolások, keresztsze246