Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Gulyás Mihály: Előszó

Előszó Orosháza város 1994-ben a török hódoltság utáni újratelepítésének, harmadik alapításának 250. évfordulóját ünnepli. A városhoz mint szülő- és lakóhelyhez való szeretetteljes kapcsolatokat felerősítő önkormányzati, egyházi, társadalmi, szakmai és sportrendezvények, a negyed évezredes jubileum során emlékhely és emléktáblák avatása a megtartó és továbblendítő ünneplés részei voltak. A jubileumi év önbecsülést, öntudatot, egybetartozási érzést adott minden orosházinak, a város és a vidék lakosainak, az Orosháza iránt megtisztelő barátsággal viseltetőknek bárhol az országban vagy a határokon túl. A mély gondolati és érzelmi töltésű évfordulós megemlékezések következetesen visszanyúltak az Orosházára és környékére vonatkozó régibb és újabb kutatási eredményekhez. Egyúttal már az előkészületi szakaszban felerősítették az orosházi múzeum összefogó szerepével folytatott búvárkodásokat. A múzeum tudományszervező és népszerűsítő munkáját az évkönyveken túl az 1965-ben megjelent kétkötetes városmonográfia, az azóta publikált kötetek és tanulmányok hosszú sora, a gazdag anyagú kiállítások mellett egy szép számú kutatógárda távolabbról talán alig látható, ám folyamatos összetartozása igazolja. A nagyobbrészt helyi vagy táji gyökerekkel, kapcsolatokkal rendelkező, különböző tudományágakban munkálkodó kutatók „törzsét" a monográfia körül összekovácsolódottak adják, de már többen vannak az azóta tudományos pályára kerültek vagy azóta jó hírnevet szerzett „nem hivatásos" helytörténészek. Több nemzedék kölcsönös együttes munkálkodása, a korszerűség és az igényes lokálpatriotizmus egysége teremtette meg és tette hagyománnyá az Orosházára és vidékére vonatkozó önismereti kutatásokat. Az új eredményeket a város lakossága kíváncsisággal várja és igényli, mert a korábbi nemzedékek küzdelmeit, teremtő munkáját, előremutató törekvéseit a magáénak érzi. A város önkormányzata és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága összefogásával megjelenő tanulmánykötetet fontos eredménynek tekinthetjük. Mindé-