Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Mégis boldog voltam és borzasztóan lelkesített minden, amit nála láttam. Otthon folyton-folyvást rajzolgattam. Egy darab rajzoló-szenet loptam el a műteremből és már útközben telepingáltam a házak falát mindenféle emberi alakkal. Mikor nem voltam lázas, pontosan jártam az órákra és hetenkint háromszor állandó látogató voltam Fischer mester műtermében. Örömmel és áhítattal jártam el ide, nem a tanítás miatt, hiszen az öreg úr édes-keveset foglalkozott velem, hanem azért, mert benne élhettem a műterem levegőjében, megfoghattam az ecseteket és a festéket, a kezembe vehettem a palettát és nézhettem, ahogy Fischer dolgozik. Az utóbbi élvezetben ugyan csak ritkán volt részem. " Munkácsy nem említi önéletrajzában, hogy Fischernél nem csak ő tanulta a festészet első fogásait, hanem egy másik legényke, Kratochvill (művészi nevén Gyulai) László is. Már Gyula monográfusa, Scherer feltételezte, hogy Munkácsy egyik legbensőbb barátja, Gyulai Laci is Fischernél kezdte a rajztanulást. E feltételezés bizonyítható. A két ifjú Gyulán kezdődő barátsága ugyanis Munkácsy távozása után is megmaradt, sőt néhány év múlva újra találkoznak Pesten, majd mindketten állami ösztöndíjjal kerülnek Münchenbe, az ottani festészeti akadémiára. Müncheni tartózkodásuk idején együtt is laktak. Elválásuk után levelezéssel tartották a kapcsolatot, s Gyulai egy 1871-ben írt levelében említi a Fischernél együtt töltött időket: „Kedves Barátom Miska! Ki hitte volna mikor együtt Fischerhez jártunk még zsenge korunkban, hogy majd oly nagy művész leszünk, az az lettél. .." Gyulai Laci a helybeli üvegkereskedésben kezdte pályáját, amit Munkácsy is megerősít, mert maga említi Laci „üveges korát" az említett levélre írt válaszában. Fischer rajzórái után Miska még visszkerülhetett volna az asztalosműhelybe. Munkácsy élete azonban olyannak tűnik, mintha előre eltervezték volna, hogy neki Gyulán festővé kell válnia: a különös betegséggel járó unalom újra kiváltja benne a festészet iránti érdeklődést. Fischernél megismeri a műterem alkotásra ösztönző légkörét - elhatározza, hogy festő lesz -, s mintha csak erre az elhatározásra vártak volna, megjelenik az az ember, aki nem csak a festészet közvetlen környezetét adja tanítványának, hanem igyekszik beavatni a festészet műhelytitkaiba is, és elindítja gyorsan ívelő pályáján. A szerencsés véletlennek ilyen egymásutánja kevés embernek adatik meg. Alig hat hét óta járt ugyanis Fischerhez, amikor ismeretlen férfi lépett be a műterembe. Az első pillanatban meglepte a cigány csendélethez hasonló rendetlenség, majd odament a mesterhez és bemutatkozott. Németül beszélgettek, Miska nem értette, miről van szó. Úgy látszik azonban, ő is szóba kerülhetett, mert az idegen feléje fordult, és magyarul kérdezte: „- Szeret rajzolni? - Nagyon. 96