Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)
figurákat szedett össze, s azt másolta, rajzait meg is mutatta. Néha el is maradt miattuk a munkájával. így volt-e vagy nem, nem tudjuk bizonyítani. Az azonban tény, hogy Arad főteréről nyíló egyik mellékutcában emléktábla jelzi, azon a helyen állt egykor Nagy Péter rajziskolája, ahová Munkácsy járt rajzoktatásra. (A Templom utcai elemi iskola falán 1902. június 15-én avatták fel ünnepélyes keretek között azt az emléktáblát, amellyel Arad városa Békéscsaba után másodikként örökítette meg Munkácsy emlékét.) Gyöngyössy azt írja, ő ismertette meg Munkácsyt az akadémiai festővel. Ő készítette ugyanis a képrámákat Nagy Péternek, de azok nem nyerték meg a festő tetszését, ezért a munkát átadta Munkácsynak. így került egymással kapcsolatba Miska és az aradi rajztanár. Munkácsy aradi tartózkodásának idejéből két befejezett rajza maradt meg: az egyik Albrecht Ferdinánd kezdetleges portréja, a másik Kristyóri Jolán arcképe. Munkácsy bejáratos volt a jómódú földbirtokos Kristyóri családhoz, a fiúkkal jó barátságban volt, így készülhetett el a „számára kedves Jolánka" portréja. Mindkét rajzot az aradi múzeum őrzi. Másfél évtizeddel Munkácsy aradi tartózkodása után valaki kereste Munkácsy aradi életének emlékeit. Ennek eredménye az alábbi levél, amelyben szerzője beszámol az Albrecht környezetéből gyűjtött emlékekről. A levél írója - mint később kiderült - Frint Lajos, aradi evangélikus lelkész volt. Nagyságos Felügyelő Úr! Múlt évi december hó 12 é " kelt nagybecsű s engem bizalmával megtisztelő kedves levelére csak ma adok választ s egyszersmind elnézésért esedezem a késedelemért... Áttérve nagybecsű soraira Munkácsy Mihály aradi életéről keveset tudhattam meg és pedig azért, mert volt mestere Albrecht Ferdinánd asztalos mester 77 éves agg, ki személyzetére már nem igen emlékszik vissza. A mire emlékszik, a következőkben adta elő: Lieb Mihály 1855 dlkl (valójában 1858-ban - Cl) ősz felé Albrechtnek Szekeres János bcsabai sógora által melegen ajánltatott, ő befogadta ez ajánlat folytán üzletébe s heti 1 frt 50 váltó krajcárban állapította megfizetését. Nem volt nála inas, hanem olyan legény, ki épen az imént fölszabadult, s ezért volt oly csekély fizetése. Az itteni asztalos műhelyekben az a szokás divott, hogy minden legényt és inast a születése helyéről nevezték el; Lieb pedig Munkácsról való lévén, őt Munkácsinak nevezték el, s e nevet mégis tartotta. Mint 17-18 éves ifjú került Albrechthez, a kinél 3-4 hónapig (közel két évig - Cl) dolgozott. Minthogy idejövetele alkalmával csak paraszt bútorokat tudott készíteni, Albrecht munkavezetője csak könnyebb butor darabokat adott néki elkészítés végett, gondolva, igy könnyebben gyakorolhatja majd be magát. A mi reá volt bizva, azt lelkiismeretesen, nagy igyekezettel és elég ügyességgel készítette el. Kivált igen megbízható volt. Albrecht könyvvezetője, jelenlegi veje, Kneffel Károly - hívünk - beszélte el nékem a következő esetet, a melyet Albrecht is hitelesnek mond: SM
