Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

sem dicsekedtem el, hogy mit kaptam. Nem voltam benne biztos, hogy mit szól Reök bácsi az engedetlenségemhez... Különben sem tudtam volna a mázolást befejezni, úgy helyben hagyott Langi. Nyolc napig tartott, míg meggyógyultam. A műhelyben azalatt megvitatták az esetet, s nekem adtak igazat: - Jól tetted - mondták az inasok. - Ne használjon ki bennünket mindenre. Nem muszáj ezer dolgot elvégezni!... A majszterné is mellettem foglalt állást. Azon a napon, mikor a műhelyben eddig példátlan eset megtörtént: elhívott a konyhába és vajaskenyeret adott. Most sem értem, hogy miért volt olyan barátságos és jóindulatú? Talán félt, hogy elárulom nagybátyámnak az ura gonoszságát... így élt akkoriban a kis asztalos-inas." Hol volt ennek a szomorúan végződő történetnek a színhelye? Beesteledett, mire a város közepébe ért, az útkereszteződéshez, így távol kell keresnünk. A Krisztus-szobor a római katolikus temetőhöz vezet bennünket, s így találunk rá a Szarvasi út mentén levő temetőben. A szobrot ugyan azóta felújították, de a hatalmas temetőkert ma is nyomasztó méretű, akkor még szántóföldek is övezték a túloldalát. A piciny csőszház bizony százados épületnek látszik, talán ez adott helyet Munkácsynak azon a szomorú napon. * 1856 őszén jó néhány változás történt az asztalosműhelyben. Mindenekelőtt tágabb lett a hálókamra: meghalt apó. „Az első tél vége felé nagyon legyöngült és állandóan nyögdécselt, ami persze nem tetszett a lakótársaknak. A legények panaszkodni kezdtek és nem akartak tovább egy szobában aludni vele. A majszter megnyugtatta őket, hogy majd szépen rendbehozatja és kitakaríttatja a szobát - hiszen úgy sem tart sokáig! De a jó öreg görcsösen ragaszkodott a pipához és amire türelmetlenül vártak, csak nem következett be. Míg végre egy éjszaka erős, szaggatott haldoklás ébresztett fel bennünket, s egy mély, hosszú sóhajtás után - apóka meghalt. Észrevettük és mindnyájan kiugrottunk az ágyból, én természetesen legelsőnek, mert nagyon megijedtem. Meggyújtottuk a lámpát, s csakugyan ott feküdt, megmerevedve, elnyúlva a csupasz ágyon. Azonnal értesítettük a fiát, aki szokott nyugalmával cammogott a holttesthez. Azt hiszem, magában ezt gondolhatta: »Végre, csakhogy bekövetkezett!... « - A halottal a szokásos gondossággal bántak el, és megkezdődött a koporsó ácsolása. A koporsó!... Nem ez volt az első eset, hogy koporsócsinálás szakította félbe éjjeli nyugalmunkat. A jó csabai polgárok nem tisztelik az élők éjszakai pihenését. Ha valaki elalszik közülök, hozzátartozói azonnal az asztaloshoz rohannak, éjjel, nappal, későn, korán, az egyre megy. Hogy is hívják azt a növényt, ami vízben nő és két-három méter magas? Olyasmi, mint a bambusz 67