Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Bevezetés Nincs még egy személyisége a magyar művészettörténetnek, akinek élete annyira ismert lenne a közönség előtt, mint Munkácsyé. Ez elsősorban a róla szóló regények hatása, olyan műfajé, amelyben a tények és az írói fantázia szabadon váltja egymást, a valóság keveredik az írói fantáziával - s az olvasó „életrajz"ként kezeli a kor divatjának megfelelően megírt művet. Eszerint ítéli meg a „főhőst", akinek alakja azonban része nemzeti kultúránk kincsesházának, így nem közömbös, milyen képet kap róla az olvasó: tiszteletet ébreszt avagy épp tiszteletet rombol. Ezért nagy az irodalom felelőssége. Munkácsy élete hálás regény téma. A gyalupadtól a világhírig ívelő pályája eleve megadja a regény vezérfonalát. S az „életrajz" megírásához Munkácsy maga is hozzájárult, amikor az 1880-as években megírta gyermekkorának történetét 19 éves koráig, s az Emlékeimben a dickensi nyomor elevenedik meg. Gyermekkorának felidézéséhez a szakirodalom is ezt a forrást használja. Kétségkívül gazdagon megrajzolt gyermekkor. De vajon igaz-e? S nincs-e több, más, amit meg kell menteni a feledésből, hiszen minden év távolabb visz az eseményektől, egyre ritkul azoknak sora, akik ki tudják egészíteni a szótlan dokumentumokat. S kik voltak a szereplők? Hol a gyermekkor leírt világa? Ezek a kérdések vezettek Munkácsy Békés megyei életének kutatásakor. A munka nem volt hiábavaló. Korabeli levéltári iratok, elsárgult újságok apró cikkei, lassan előkerülő családi levelezések gazdagították az Emlékeim világát. Néha változik az ismert kép. Munkácsy önéletrajzában a nagyhírű barát, Daudet divatos naturalizmusának hatása, a szélsőséges jelenetek keresése felnagyította a gyermek és a nagybácsi ellentétét. Reök István alakja most közelebb kerül a valósághoz. De ugyanígy változik a Munkácsy gyermek- és ifjúkoráról kialakított kép nem egy részlete: életközelibbé válik, sokszínűbbé, a források vallatása 5