Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

is élelemtárul szolgálhat, mindamellett a közlekedési eszközök hiányában az isten áldásait e vidék nem képes pénzzé tenni s így szükségeit fedezni nem képes. - íme jelenleg is bár mostoha termés vala és gabona mindenütt kevés vagyon, mégis a termesztő terményeit nem képes pénzzé tenni, s ha igen, azokat nagy nehezen és olcsó áron kénytelen elvesztegetni." A társaságba csabai birtokosok jelezték belépésüket - Steiner Jakab 8000, Beliczay József 10000 forinttal -, de ott találjuk Berger Móricz haszonbérlőt és Schwarcz Salamon kereskedőt is. Végül is az őrlési adó bevezetésének híre viszszaléptette a jelentkezőket, s Reök 1854 januárjában lemond a gőzmalomalapításról. Ez volt az utolsó kísérlete. S aztán - 1854-től - munkásságát jó ideig nem bizonyítják levéltári adatok. Műkedvelő társulat szervezése, sorsjáték a Nemzeti Színház javára, gőzmalomrészvénytársaság terve jelzik nyughatatlanságát, tenniakarását. Tulajdonképpen az utóbbi két év jelentős megmozdulásainak vezéralakja volt. Igazat kell adnunk tehát Zsilinszkynek, amikor így foglalja össze Reök működését: „.. .személyes kiváló tulajdonai és magas műveltsége a közönség kedvencévé tették őt. Rövid idő alatt oly társadalmi tekintélyre tett szert, mely kedvezőbb politikai viszonyok között bizonyára magas állást biztosítottak volna neki." De így - birtokos lesz Gerendáson, s hosszú időre eltűnik előlünk. Pedig viszszakapott ügyvédi foglalkozását folytatja: „.. .minden tekintetben hűen, igazságosan s kinyert bizalommal működik..." - írja róla a főszolgabíró. Utoljára hagytam - időben egyébként is most következne - Reöknek egy különös ügyét 1854 első feléből. Még valamikor az év első hónapjaiban útlevélkérelmet adott be, hogy a poroszországi Breszlau városába utazhasson, ahol „.. .Reök István ügyvédnek, - köztudomásúlag szül. Grobeth Lujza neje javai tárgyában ... pörös keresete vagyon, melyhez személyes megjelenésök kívántatik, - s midőn nejének gyengélkedő állapota a fürdők használását kívánná, kérelmök megadása ellen, - miután mind erkölcsi, mind politikai tekintetben a legszebb oldalról tűnnek elő - észrevételt nem tehetvén, - .. .a kért útlevél kiszolgáltatása a tárgy sürgetőségénél fogva mielőbb... kívánatos volna" - olvashatjuk a kérelmet támogató hivatalos iratban. Reök tehát feleségével kíván elutazni, hogy első felesége javait pörölje. A támogató irat úgy beszél a feleségről, mint jelenlevőről. Ki volt ez a feleség: Grobetti Lujza, aki előzőleg elhagyta, és Munkácsy sem említi soha, hiszen 1852- és 1853ban is „agglegény-életet" élt a nagybácsi? Vagy Omaszta Mária, aki viszont 1855ben már felesége? Reök májusban Nagyváradon személyesen sürgeti meg az útlevelet a kerületi biztosnál, s pótolja az elmaradt személyleírást: „Méltóztatik emlékezni, hogy szőke vagyok, szemeim kékfélék... Nőm leírása nem tudom, szükséges-e. Ő magas, barna, catholica s szintoly kora mint én." Ha koruk egyezik, akkor 44