Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

szabadságharc után köteles volt jelentkezni az osztrák hatóságoknál. Pesten perbe fogják. A pesti haditörvényszék 1850 elején megszünteti a pert az ellen a 250 képviselő ellen, akik nagyobb „bűnt" nem követtek el, így Omaszta is hazajöhet. Júniusban amnesztiát kapva végleg elejtették perét. Ez azonban nem akadályozza meg a rendszert abban, hogy mint „kompromittált" egyént állandóan megfigyelés alatt tartsák, s kéthetenként - később havonta - kötelező jelentést kértek a „kompromittáltakról". Ennek a jelentésnek köszönhetjük Omaszta személyleírását: „magas termetű, őszes hajú, gömbölyű képű, kékes szemű" - olvashatjuk a jelentésben. „Egyedül csak a házi és családi körében él a legnagyobb elvonultságban - minden közéletből és társaskodásbul visszavonul, gazdálkodással foglalatoskodik és csak egyedül ennek szenteli minden idejét, mit passióval folytat. - Magaviselete csendes, szerény és visszavonult, sorsával tökéletesen megelégedett, - politikával nem bajlódik és nem is akar, gondolkodásmódja pedig rendelettel megegyező és a felsőbbség irányában hódoló." Úgy gondolom, nem nehéz felfedeznünk az ellentmondást a főszolgabírói jelentés és Munkácsy visszaemlékezése között, amikor Omaszta politikai nézetéről írnak. „Politikával nem bajlódik" - írja a főszolgabíró, nem tudván, hogy minden este összejön a Steiner ház baráti köre, s másról sincs szó, mint politikáról. Vagy talán nem is akarja tudni? Meglehet. Később látni fogjuk, hogy Polner Lajos főszolgabíró közeli ismeretségben volt Steinerrel, s maga is tisztviselő volt 1848-ban. Hogy mennyire félt az államhatalom a 48-asok tevékenységétől, mennyire tartott a „kompromittáltak"-tól, a következő esemény is bizonyítja. 1852. május 8-án szokásos engedélyezéssel „táncvigalmat" rendeztek a csabai nagyvendéglőben. (Mai Fiume Szálló helyén.) A szokatlan időben - a tavaszi munkák dandárja idején - rendezett bál elég lanyha volt, s látszólag simán véget ért. A nagyváradi császári és királyi katonai parancsnoksághoz azonban azt jelentették, hogy a jövedelmet a börtönökben sínylődő politikai foglyok megsegítésére fordítják, s Omaszta egymaga 15 jegyet vett a cél támogatására. A nagyváradi rendőrigazgatóság jelentést kért a főszolgabírótól. A hosszú vizsgálat eredménye vaskos jegyzőkönyv lett. Különösen Omaszta szerepét szerették volna tisztázni, mennyire igaz a vád. Bizonyítani nem tudták, csupán annyit állapítottak meg, hogy a bál szervezője Omasztánál szállt meg - ezt pedig régi barátjától nem tilthatják meg-, s a pénzt nem rabok, hanem a szarvasi iskola segélyezésére szánták. (De hogy így sem esett méltatlan helyre a segély, bizonyítja, hogy az iskola igazgatóját a következő évben „politikai vétség elkövetése miatt" elfogták, s Pestre kísérték haditörvényszék elébe.) 32