Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Néhány napig tetszett az új életmód, később aztán nagybátyám magaviseletemet kezdte figyelni és ettől kezdve bőséges alkalmam nyílt, hogy erélyességét - hogy is mondjam csak? - kézügyességét tanulmányozhassam. Délelőtt folyton tanultunk; még most is látom sötétkék, vörössel hímzett házikabátjában, piros papucsaiban, egyik kezében a csibuk- vagy pipaszárat szorongatva, amelynek szopókája a bajusz alatt állandóan a száj egyik szögletéből a másikba vándorolt, így ült íróasztalánál és hallgatta, ahogy felmondom a leckét. Eleinte a térdeire kúsztam, a gyermek ártatlan bizalmával, még nem ismertem fel önkéntelen hibáimat. A kabátja zsinórjával játszadoztam és ujjaimmal a füstkarikák után kapdostam, amelyeket félig nyitott szájjal eregetett szét nagy ügyességgel. Nemsokára aztán rájöttem, hogy milyen veszedelmes ez a bizalmas közelség: nagybátyám ugyanis minden hibámra hol a hajamat ráncigálta meg, hol a fülemet cibálta. így jöttem rá, hogy a kettőnk közötti távolságot fokozni kell és kezemet mindig védőn terjesztettem, hol a fejem fölé, hol a fülemhez, hogy védekezzem támadásai ellen. Nemsokára már annyira féltem tőle, hogy minden tudásomat elfelejtettem abban a pillanatban, ahogy csak ránéztem. Különösen a számolással voltam megakadva. A tanulás órái alatt egyedüli vigasztalásom volt, hogy ebédre a nagynéninél leszünk, ahol találkozom Gizával és játékaim is ott vannak." Nem nehéz elképzelnünk Miska és Reök ekkori viszonyát. Az árván maradt Miska kényelmes otthont, apját, testvéreit veszítette el. Fokozottan érzékeny a szeretetre. S nagybátyja aligha volt erre alkalmas. Ismerjük helyzetét, s hogy egyéni tragédiája - kislánya halála, felesége távozása - Munkácsy Csabára kerülése előtt néhány hónappal vált teljessé. Hogy nem sok türelme volt a gyermekneveléshez, így kissé érthetőbbé válik. Ha pedig hozzátesszük, hogy Miska eléggé elkényeztetett gyermek volt, és saját bevallása szerint sem szeretett tanulni - Miskolcon házitanítót tartottak a gyerekek mellett -, Reök pedig a kötelességtudás Kölcseyn nevelkedett típusa volt, s akinek ezenkívül még életeleme a közélet és nem a magánélet, akiben a tétlenség és tehetetlenség érzése csak fokozza a türelmetlenséget, előttünk áll konfliktusuk alapvető forrása. Egyéniségéről találónak tartjuk azt a jellemzést, melyet később veje, Zsilinszky Mihály írt róla: „...úgy hivatalos teendőiben, mint családi körében a pontosságnak és szigorúságnak példány képe volt. Gyermekeinek fejlődésében (későbbi gyermekeiről van szó - C; I.) az elérzékenyülésig tudott gyönyörködni, de dicsérő szót alig hallatott." A délelőtti tanulások 1852 őszétől valószínűleg megszűntek. Az új tanévben már Miska is iskolába járt. Ezt ugyan bizonyítani nem tudjuk - a római katolikus iskolák anyakönyvei hiányoznak ebből a korból -, de Zsilinszkynek egy megjegyzése megerősíti azt a feltételezést, hogy Munkácsy nem volt két évig iskola nélkül Csabán: 27