Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

van ez az egész Alföldön. Kő nincs semerre, a tégla sok pénzbe kerül, az utak ki vannak téve az évszakok és az időjárás kény ének-kedvének. Azok szabályozzák az állapotát. Télen sártenger, nyáron portenger. Eredeti dolog a gyalogút: a házak előtt két sor párhuzamos palló, egyik a jövőnek, másik a menőnek. De csak a jobb módot jelentő városnegyedben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik. Másutt elegendő egy szál palló is. És a palló mellett a halál leskelődik, különösen az országút felé, ahol félméteres-méteres szélességű árok húzódik végig. A járkálással való tornászás nagyon mulattatott. Legelői mentem, nagybátyám a hátam mögött vigyázott rám, mert valóban nagy ügyesség kellett hozzá, hogy az egyenetlen és csúszós deszkákon lépkedhessünk. Minden baj nélkül megérkeztünk. A kép, amely elibém tárult, csak fokozta örömömet: a város legvégében nagyon csinos ház állott s széles lépcsők vezettek fel az udvarról a teraszra, amely kertre nyílott. Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megölelni Steiner-(Omaszta-)kúria ma Fénykép 25