Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Justh Zsigmond Eredeti fénykép Szántó Kovács János Múzeum, Orosháza említett önkarikatúra bizonyítja, hanem egy másik bejegyzés: „felismeri bennem Munkácsyné két év előtti csárdás táncosát." Munkácsy „mint ember: jó, kedélyes férfi, semmi briliáns tulajdon" - ezzel nagyjából ki is merül a Munkácsyról alkotott pozitív véleménye, a végén negatív kicsengéssel. Munkácsy művészetét kétszáz évvel túlhaladottnak tartja. A képzett világfi szemszögéből néz, lát és ítélkezik, így nincs értelme, hogy további bejegyzéseit idézzük, mert hosszúra nyúlna egy-egy megjegyzését értelmezni, helyére tenni. „Justh elsősorban önmaga számára tisztázni akarta Párizst" - írja találóan Diószegi András, s ebben az esetben megértjük bejegyzéseit. Munkácsy a nyolcvanas évekre beváltotta azt a kötelességét, amelyet korábban nagybátyja annyira hiányolt: a magyar művészet pártolását. Most, bejutva a párizsi művészvilágba, biztos anyagi háttérrel igyekszik pártfogásba venni a magyar művészet ügyét. Egyrészt pártolja a magyarországi kiállításokat, másrészt támogatja a francia földre készülő magyar művészeket. 1883 őszén megalapítja a Munkácsy-díjat, évi 6000 frankkal támogatva egy 208