Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Hetvenöt év alatt ez a harmadik emléktábla. A különgyujteményként kezelt Munkácsy-relikviák kalandos úton jutottak a múzeumba. Még a Kultúrpalota (múzeumépület) építésének idején (1910-1912) olvashatunk arról, hogy Munkácsy né megígérte, a Munkácsyról hátrahagyott személyes használati tárgyakat és egyéb ereklyéket az épülő múzeumnak ajándékozza. Az első világháború kitörése, majd Munkácsy né halála megakadályozta ennek teljesítésében, de végrendeletében unokahúgára, Cecil von Barnewitzre bízza a hagyaték eljuttatását. Barnewitzné 1929-ben érdeklődik a múzeum igazgatóságánál a több mint tíz éve általa küldött hagyatékról: ki vannak-e állítva, s egyáltalán ápolják-e Munkácsy emlékét. A múzeum vezetősége és a város nevében a kultúrtanácsnok keresni kezdte a meg nem érkezett relikviákat, s meg is találták egyrészt a Nemzeti Múzeum Munkácsy-kiállításán, másrészt a Szépművészeti Múzeum padlásán ládákba csomagolva. Hosszas tárgyalás után sikerült az ereklyéket megkapni, s 1933-ban számolnak be az ereklyék megérkezéséről. 3 festmény, mintegy 100 db tárgy (festőállvány, paletta, használati tárgyak stb.) s mintegy 200 dokumentum alkotta a gyűjteményt. Ma a teljes feldolgozás után 411 leltári tételből áll a Munkácsy-gyűjtemény, túlnyomó többségében relikvia. E becses hagyaték birtokában nevezték el a múzeumot Munkácsy Mihály 204 Munkácsy-etnléktábla a Láng-ház helyén Békéscsabán