Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Vidovszkyék a déli várakozások után most elkéstek a fogadásról, ezért másnap reggel Aradon látogatta meg Munkácsyt a három Vidovszky fiú. Munkácsy nekik már biztosra mondta, hogy eljön Csabára. Az aradi ünnepségekre rendezett képkiállításon Munkácsynak több képe is szerepelt. Munkácsy komoran állt a kiállításon Paál László, a tragikusan elhunyt barát képe előtt. „Csak akkor derült fel, amikor vagy két tucat tulipános ládát mutattak meg neki, melyeket állítólag ő festett, mint csabai asztalosinas, vagy aradi legénykedése idején. Habár kételkedett, hogy mind az ő remeklése, mégis készségesen beírta egy hatalmas ácsceruzával, azok fedőlapjának belső síkjára nevét. Ereklyék lettek." A szemtanú, Rozsnyai Kálmán emlékezik így az aradi ünnepségre, s ez ellenkezik a Pesti Naplónak egyszer már idézett cikkével, mely szerint Munkácsy Aradon tagadta, hogy egyáltalán valamikor is tulipános ládákat festett volna. Munkácsyék október 6-án, hétfőn éjjel érkeztek Csabára, s a Fiume Szállóban szálltak meg. Másnap került sor a város megtekintésére és az ismerősökkel való találkozásra. De adjuk át a szót a kortárs újságírónak: „Délelőtt látogatást tett nejével Beliczey, Karassiay és Stonajovitséknál. A városban tett séta után 11 és fél órakor fogadta Csaba polgárait, kik oly nagy számban sereglettek össze, hogy a redout nagy terme (a Vigadó terme a Fiume és a színház között - C. I.) alig volt képes tisztelőit befogadni. Midőn Munkácsy nejével az oldalán megjelent, zajosan megéljenezték. A nagy mestert Sztraka György (főszolgabíró - C. I.) üdvözölte ... A többször zajos élj énektől megszakított üdvözlésre Munkácsy, kinek oldalánál neje könnyekig meghatva állt, köszönetet mondott a szeretetért és hogy valóban örvend, hogy régi barátaival ismét kezet szoríthat. Munkácsy minden egyes régi ösmerőst felösmert és tisztán visszaemlékezett a régi történetekre, igen számosokat, kiket úgyszólván gyermekkora óta nem látott, megszólított. A tisztelgők eltávozása után Munkácsy néhány bensőbb barátjával rövid beszélgetésre visszavonult. Ebédre a Karassiay családhoz volt hivatalos és onnan a vonathoz siettek, hogy útjokat Budapestre folytassák. Itt újabb meglepetés várta őket. Vagy negyven csinosnál-csinosabb előkelő gazdag lány, ünnepi díszben képezett sorfalat... Munkácsy nejének egy óriási csokrot nyújtottak át tiszteletük és szeretetük jeléül, ki azt szívélyes mosollyal és magyarul mondott köszönettel fogadta. Az óriási tömeg most is tüntetőleg éljenzett. Az első osztályú váróteremből a peronra mentek ki és míg a vonat megérkezett, Munkácsyék társalgással és szemléléssel töltötték azt a néhány percet. Most a búcsúzás ideje is elérkezett és az impozáns és szívélyes fogadtatást megköszönve, a viszontlátás biztató reményével robogott ki a vonat, lelkes éljenzéssel kísérve, a pályaházból." 195