Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

tött ebben a környezetben, egész életre szóló élményt hagyott Reök Istvánban. Bizonyítja ezt egész csabai működése s a róla írt nekrológ, amely szerint a csabai tanácstermet „élvezetessé tették tudományossággal párosult eszmedús beszédei", de „bérci sas"-ként szálló elképzeléseit alig követhették. A reformkor szellemének ez a továbbélése mindvégig érezhető lesz munkásságában. Az Ellenzéki Kör 1848. április 16-án „Radical kör"-ré alakul. 1848. április 30án Reök István fogalmazza meg a Radical Kör feliratát a kormányhoz a nemzetőrség toborzásának megkezdését sürgetve. A május 7-i tisztújító közgyűlésen még ő a jegyző, de a szavazás alkalmával csak a második helyet szerzi meg, így a jegyzőséget átadja. Jelentős (96) szavazatával azonban bekerül a választmányba, de csak a következő, május 18-i közgyűlésen jelenik még meg. Többet nem találkozunk a nevével. Mi okozta távolmaradását? Kibuktatása a jegyzőségből? Hivatali elfoglaltság? Vagy a Radical Kör programja ment túl politikai álláspontján? A mérsékeltekhez való tartozását több adattal bizonyíthatjuk. 1848 elején roszszalló véleménnyel ír Kemény Dénes konzervatív álláspontjáról, de elveti Irányi Dániel radikális hangját is. (Sikerül Irányit rávennie, hogy Lónyai kizárását javasló indítványából a „becstelen" szót kihagyja, s maga is az indítvány ellen szavaz.) Ugyancsak a radikálisokkal való szembenállására utal egy 1850-ben Erdélyi Jánoshoz írt levelének néhány sora is: „Kokó Janóval is beszéltem egyszer, isten bocsáss, neki sem oly véres már a szája..." 1848 májusától Klauzál Gábor minisztériumában a kereskedelemügyi osztály egyik titoknoka. A szabadságharc végső szakaszában ő is Cserépváron húzódik meg testvérénél, Reök Antalnál. Itt találkozik utoljára nővérével, Munkácsy édesanyjával. Cserépvári élményeit évtizedek múlva, 1870-ben írja meg a Békés című gyulai lapban. 1849. november végén tér vissza Pestre. Helyzetéről így számol be barátjának, Erdélyi Jánosnak, a polihisztor költőnek, később sárospataki tanárnak: „.. .nőm s alig ismert másodszülöttemet nagyobb bajon kívül találtam, s mit mondjak, ismered a gyarmatos fájdalmát, kinek távolléte alatt, virágzó telepeit feldúlta az ős törzsek korcs ivadéka. Alig vetek új lakomban felhalmozott holmimra egy futó pillantást, s rohantam kifelé, hogy számba vegyem a megmaradtakat, ah, mily kevesen vannak ők, s mily körülmények között, mily hangulatban! Lassan ittam a mérget, mely lelkem még inkább hervasztá." Beszámol a baráti kör megmaradt tagjairól. Csupa keresztnév, számunkra alig megfejthető. Legfeljebb Sándor és Imre mögött sejthetjük a két Vachotot. Bajzáról név szerint emlékezik, hogy Pesten van, majd egy részvétteljes sor: „Szegény Miska bácsit kihallgatták..." Minden bizonnyal Vörösmarty 1850 elején történt jelentkezése és kihallgatása áll a szánalom mögött. Erdélyi, Vörösmarty, Bajza barátsága bizonyítja, hogy Reök valóban ismert tagja volt a pesti írói és művészi köröknek, ahogy Malonyai írja. 18