Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

mindig ott találjuk a politikus és gazda Reök racionalista felfogása és a művész Munkácsy belső világa közötti természetes különbséget. Reök most is - éppen úgy, mint a gyermek Munkácsy sok-sok szenvedése idején - csak a maga szemével nézte a világot. Nem tudta, s nem tudhatta, hogy Munkácsy válságos időket él át ebben az időben. Tele van rendelésekkel, de nem halad velük. Reménytelenül kószál a párizsi utcákon. Colpachra utazik, De Marches báróékhoz, de ott sem tud nyugodni. 1872 januárjában öngyilkosságot kísérel meg. Ennek sikertelensége után visszatér életkedve, s így találja már Reök dorgáló levele. Egyszerre három levélre válaszol, írása higgadt, céltudatos törekvésekről tanúskodik: „Nem szűnök bíz én meg egy percre sem magyar és magyar művész lenni, s amennyire módomban áll, mindenkor pártolom a magyar nemzet érdekeit, bárcsak kissé továbbra volnánk, hogy a magyar művészet összpontosulhatna, és meghonosulhatna Magyarországon, s ne kellene egész életünkön át, ha művészi légkörben akarunk maradni, ezt külföldön keresnünk. Hisz mennyi magyar művész van szétszóródva a világon, ha nem is mind valami korifeus, ha nem sokan vannak köztük, akik a külföldi általánossággal egy színvonalon vannak. Ha azokkal mind egyesülve otthon üthetnénk fel tanyánkat, hasznunkra volna ez magunknak is, és hiszem, hazánknak is. Én még most mindezekről hallgatok a nyilvánosság előtt, hanem ha élek, lesz idő, mikor határozottan fogok felszólalni, mint ekkoráig mindenki tette. Én határozottabban szeretném művészetünk érdekeit előmozdítani, mint azt holmi aprósággal, egy-egy múlappal tennem lehet." Reök megnyugszik. Hosszú levélben számol be sorsáról, elveiről s élete végső fordulatáról - megírja epilógusát. „Olyan jól esik nekem, hogy nem szűnsz meg vélekedésemmel foglalatoskodni, felette elmélkedni, jól esik ez azért, mert benső kötelékünk állandóságára mutat és jól esik, mert biztos zálogául tekintem ezt higgadtságodnak, ami mindig javadra lesz. Ebből nem azt következtetem, hogy feltétlenül az én nézeteimnek rendeld magadat alá, az ellenkező túlság volna, hanem igen is, hogy mindenkor a körülmények számbavételével fogod magad cselekvésre elhatározni." A következő sorok inkább már önmagáról szólnak, élettapasztalata, élete húzódik meg e sorokban nyíltan vagy az idős ember bölcselkedése mögött: „... nagyon tudom, hogy ezen erény... gyakorlása - írja a takarékosságról - az élet költői szakában mily nehezen esik, ó de tudom, hogy gyakran azon korbeli meggondolatlanság mily nyomasztólag hathat ki az egész életre, holott a költői szak, fájdalom, nagyon rövid a többi rideg időhöz képest. Ellenben, ha az ifjú a szép, de veszélyekkel teljes szakot szerencsésen meglábolja, ha különben kedvez a szerencse, mily jól fog esni életének biztosított, normális folyása. Persze nem csak azt értem, hogy az ifjú anyagilag legyen takarékos, hanem hogy testével, lelkével, idejével, szívével, elveivel is az legyen. Egyik fő tényező az ember életé177