Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Szeptember végén készül hozzáfogni a „munka utáni nyomtatókat" ábrázoló képhez, s Ligetinek már azt írhatja, hogy megfestette a „parasztok estebédjét, szabadban a pusztán." Ez az Estebéd a pusztán című olajfestmény is megmaradt vázlatával együtt. A harmadik kép témája megváltozott. Engelhez írt levelében még az alföldi árvizet tervezi megfesteni menekültekkel. Úgy látszik, lemondott a nehéznek ígérkező témáról, s visszatér a régi témához, a betyárvilághoz - s elkészül a Búsuló betyár. (Nem tartjuk kizártnak, hogy az 1861-ből említett kipenderítése a Fikker-csárdából kapcsolatos ennek a képnek a születésével. Nem dönthető el ugyanis, hogy az esemény mikor történt, s csupán azért tettük 186l-re, mert a pusztára kijáró Munkácsy szerepel benne, most pedig kinn él a pusztán. Ez azonban lehet későbbi hozzátoldás is a történethez.) Ligeti közbenjárását kéri, írjon Knausnak Berlinbe, van-e hely, mert ha november 15-én valamelyik képét eladná, rögtön utazna. Intézi az útlevelet is: „Útlevélért éppen most írja bátyám a folyamodványt,, - írja levelében. November 10-én arról értesíti patrónusai, hogy a megyei főispánnál megtette a lépéseket útlevele ügyében, s esetleg Pesten fog utánanézni, ha eddig nem érkezne meg. A dolgok szerencsésen alakulnak. A Képzőművészeti Társulat havi 20 forintot szavaz meg 10 hónapi időtartamra. „Már mostan tehát közelebb állok célomhoz" - írja novemberben Ligetinek, amikor értesül a Társulat határozatáról. November 15-re ugyan nem tudja felküldeni a Társulatnak az ígért képeket, de a hó végén vagy december elején maga kívánja felvinni. Nem akarta ugyanis sietve készíteni képeit, sőt megfogadta Ligeti tanácsát, hogy „Tűzre vele, ami nem jó." Különösen a pusztai alkonyattal nincs megelégedve. „Itt a pusztán bátyám házánál különben jól vagyok, dolgozgatom s amellett nem is vagyok minden szórakozás nélkül, éppen az este későn jöttem haza egy kellemes agarászatról, ahol több jó pajtások voltunk együtt, de akinél egyikénél sem hagyott a lovaglás annyi nyomot, mint az én árva testemen, aki nem lévén megszokva a lovagláshoz, egy álló napig folytonos lovaglás úgy megtört, hogy jelenleg alig bírok mászkálni. Pedig holnap Csabán követválasztási bál lesz, tehát ha bemegyünk, mert nem bizonyos, nem tudom, hogy fogom én ott a magam táncporciómat lerobotolni." December elején sem indul vissza Pestre, csupán képeit küldi fel. Szeptemberben még rezignáltán írja, hogy „arcképet nem volt alkalmam festeni, nem is lesz", most pedig épp arcképfestés miatt marad Békéscsabán. December elején ugyanis már búcsúzni jött be Csabára, „midőn egypár úriember megcsípett, hogy általam magát lefestesse, én pedig kapván az alkalmon, felvállaltam, ugyanis van még hely az útravaló körében." Megfesti a Vidovszky család három tagját: Vidovszky Jánost, feleségét és Matildot. Aztán Dudits orvos és felesége, valamint két „Díszmagyaros férfi" képe bizonyítja tevékeny munkásságát. 143