Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

időben Szamossyhoz írt leveléből nyilvánvalóvá válik. A levél azt is bizonyítja, hogy Reök és Munkácsy kapcsolata nem szakadt meg, nem akart kitagadott gyermeket csinálni Miskából, és ha ritkán is, de ebben az időben is találkoztak: Tisztelt Szamossy Úr! Nem veszi kegyed rossz néven, ha Miskát családi összejövetelünk [alkalmából] hazakívántam. 0 annyi hálával nyilatkozott kegyedről, hogy kegyed iránt új és új kötelezettséget nem éreznem nem lehet, bár módom volna egykor a nemes tettet, hasonló módon viszonozhatni, noha tudom, hogy amit tesz, cselekszik, azt ön nemes keble sugallatából, önzetlenül teszi. Legmelegebb óhajtásom, hogy kegyed, szép de - napjainkban - nehéz pályáján elérje a célt, mely után hivatásteljes lelke sóvárog s melyet az anyagi ember igényelhet. Említettem Miskának, hogy gr. Apponyi itt a gerendási pusztán kápolnát építtet, ő azonnal felfogta, hogy abba legalább oltárképre lesz szükség s hogy minő jó volna, ha annak alkotásával kegyed bízatnék meg. És én nem késtem a grófnak e tárgyban írni s nem kétlem, hogy ha már nem intézkedett, kérésemet meghallgatandja. Mihelyt válaszát veszem, kegyed azonnal értesíteni fogom. Addig is Isten áldja meg kegyedet, legyen meggyőződve, miképp meleg hálával van eltelve tisztelő szolgája Gerendási puszta június 20. 862. REÖK ISTVÁN Különös hangulat árad ebből a levélből. írója legalább olyan szimpatikus, mint az Emlékeim asztalosinasa. S együttlétükkor mégis mindig feszültség érezhető kettejük viszonyában. A családi összejövetelt egy évtized múlva is felidézi Reök. Ismét haza készül Mezőkeresztesre, akkor írja Munkácsynak: „... jól emlékezel, mikor Gerendásról szintén oda utaztunk, mily jól éreztük magunkat, mily jól mulattunk." Miska tehát családtag maradt a Reök családban. Ez a kapcsolat egyre erősödik, ahogy Munkácsy felnő és előrehalad a festészetben, mintegy bebizonyítva, hogy nagybátyja tévedett Miska tehetségének megítélésében. Reök pedig annál értelmesebb, mintsem ne tudná felfogni, mire vállalkozott unokaöccse. Tulajdonképpen ettől kezdve már támogatja Munkácsyt előrehaladásában. Kételkedik még kissé, de aztán egyre tudatosabban igyekszik irányítani tehetséges unokaöccse tanulmányait. Eddig lelkiismeretes, mesterségbeli tudással rendelkező asztalost kívánt faragni belőle, most a magyarságnak egy új tehetségét véli felfedezni benne, akinek egyetlen kötelessége van: tudását a legnagyobb tökéletességre vinni, s majdan a haza szolgálatába állítani. Reök magatartásának ez a fordulata 1862-63-ban következett be. Fokozottan alakul ki ez az új magatartás, de már ott érezzük kezdetét, amikor Munkácsy mint Szamossy reményteljes tanítványa mesterétől elbúcsúzva először tér haza a gerendási tanyára. 126