Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

festettem le. Ilyen módon lassankint szépen felöltözködtem, még csak a cipő hiányzott. De susztermodell sehogy sem akadt, bármennyire is kerestem az egész városban. Közben a könyvkereskedésben kiállítottam apró képeimet, s lassankint felém terelődött a közönség figyelme. Nemcsak az az öröm ért, hogy megvásárolták a rajzokat, hanem az a meglepetés is, hogy egy ismeretlen társaság minden tagja egy forint segélyt ajánlott fel tanulmányaim folytatására havonta. Azt akarták, hogy a fővárosba utazzam és iratkozzam be az akadémiára. Képzelhetik örömömet! Rögtön elutazhattam volna, de olyan hirtelen jött a meglepetés, s annyira lekötve éreztem magam Szamossy mellett, hogy nem tudtam magam egy-kettőre rászánni az elmenetelre. Továbbra is Aradon maradtam és kuporgattam a pénzt, hogy legyen későbbre is. Egész keresetemet félrerakhattam, mert lakásom és teljes ellátásom volt az óraadásért. Milyen igazam volt, hogy nem dobáltam könnyelműen a pénzt! Alig egy-két hónap múlva már hiányzott négy-öt forint a könyvkereskedőnél letett szokásos havi tizenöt forintból. Majd hat, sőt nyolc forint hiányzott... Nemsokára már nem is volt érdemes a boltba menni, úgy lefogyott a havi segély-összeg. Különben pedig sohasem tudtam meg, hogy kik az adakozók és miért gondolták meg a dolgot? Talán, mert látták, hogy úgysem megyek el a városból? Ki tudja? Nem is volt olyan fontos, hiszen nagyon boldog voltam, hogy ott maradhattam..." Nyolc-kilenc hónapot töltöttek Aradon, amikor Szamossy meghívót kapott régi barátjától, Ormós Zsigmondtól Buziásra. Ez a Temes megyei fürdőhely messze van ugyan Aradtól, még inkább Békés megyétől, csupán azért említem meg, mert Ormósnak gyulai kapcsolatai vannak, s a nála töltött egy hónap jelentősen hozzájárult Munkácsy művészi fejlődéséhez. „Tizenöt, tizenhat hónapja voltam már Szamossynál, mikor őt Ormos barátja, aki műpártoló, esztétikus és író volt egy személyben, meghívta magához látogatóba. Ormos is Gyulán élt, akkor én még nagybátyámnál voltam, s néhányszor látott Szamossynál. Sőt azt is tudta, hogy azóta sem váltam el tőle. Meghívott hát engem is... Osszepakkoltunk s elutaztunk egy kies, kis fürdőhelyre: Buziásra, ahol nagyon kellemes heteket töltöttem. Külön kis házikóban laktam, egészen egyedül, úgy, hogy azt csináltam, ami tetszett. Éppen csak étkezésnél találkoztam derék, szíves házigazdámmal. Élvezettel hallgattam, mikor Szamossyval a művészetről beszélgettek. Ormos nőtlen ember volt és magánosan éldegélt. Legszívesebben a régi, nagy mesterekről beszélgetett, annál is inkább, mert sok, értékes képe volt, amelyet ők festettek. Tudták, hogy minden egyes képet milyen szemmel kell nézni, s a festés technikájáról vitatkoztak. Nekem mindez újság volt, de tanulságos, hasznos újság. Ormos könyvet is írt, a velencei képzőművészetről és sokáig élt ott, hogy tanulmányokat gyűjtsön. Ott ismerkedett meg Szamossyval is, s ott kezdődött a barátságuk. 123