A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről

Kertész Éva Május közepétől a nedvesebb részeken a kakascímer (Rhinanthus rumelicus) töme­gétől sárgállik a puszta. Tavasszal jelennek meg a mezei tyúktaréj (Gagea pratensis), a salátboglárka (Ficaria verna) és nyúlánksárma (Ornithogalum pyramidale). Az elszikesedés első lépcsőfokán a cickóros löszlegelő (Achilleo-Festucetum pseu­dovinae) asszociáció megjelenése tipikus. A löszhát két oldalán a térszín csökkenésével és a szikesedés előrehaladtával ez a jelenség figyelhető meg. A legalacsonyabb részeket a hernyópázsitos rét (Agrostio-Beckmannietum) és a szi­ki mézpázsitos rét (Puccinellietum limosae) foglalja el. A Száraz-ér közelében a löszgyep degradáltabb foltjaiba, legszebb képviselője a kö­vér aggófű (Senecio doria) díszlik. A löszpusztagyep reliktum területeket is erőteljes kulturhatás éri. így a rendszeres kaszálás, legeltetés és az ezekkel együttjáró taposás. A Battony a kistompai védett terület éppen viszonylagos nagysága és elzártsága mi­att alkalmas lehet természetvédelmi problémák tisztázására, pl. kaszálás, illetve néhány bizonyítottan ebben a térségben előforduló növény visszatelepítésére (pl. tavaszi és er­délyi hérics, tátorján, konya zsálya). Szabadkígyós Makkos-hát - Mezőgyan Eperjesi-gyep A sziki erdősztyepp (Peucedano-Asteretum sedifolii) ma hazánkban az egyik legki­sebb kiterjedésű területen fennmaradt növénytársulása. Érdekesség az is, hogy magyar­országi előfordulásai egyetlen flórajárásra, a Crisicumra (Tiszántúl) korlátozódik. A sziki erdősztyepp-rétek sajátos, és igen gazdag fajösszetétele még igen jól tanul­mányozható az országos jelentőségű Bélmegyeri Természetvédelmi Területen. A Ti­szántúlon a társulás jelentősebb védett területei a Hortobágyi Nemzeti Parkban lévő Ohati és Újszentmargittai-erdő, valamint a Hencidai Csere-erdő. Az utóbbi években munkám során folyamatosan térképezem a megyében még elő­forduló sziki erdősztyepp-réteket. A sziki erdősztyepp-rét tisztásokat eddig Békéscsaba, Szabadkígyós, Póstelek, Ger­la, Szeghalom, Körösladány, Kárászmegyer, Nagygyanté, Geszt, Zsadány, Mezőgyan térségében sikerült felkutatnom. Ezeknek nagysága, és degradáltságuk mértéke külön­böző. Jellegzetes karakterfajuk az őszre terebélyesre növő sziki kocsord (Peucedanum of­ficinale), az aranyfürt (Aster lynosiris), és a lila virágú réti őszirózsa (Aster punctatus). A társulás jellegzetes, feltűnően szép védett növénye a korcs nőszirom (Iris spuria). E növények együttes jelenléte, de különösen a korcs nőszirom tömeges előfordulása tette indokolttá az alábbi két terület védetté nyilvánítását. A Szabadkígyós északi határában elterülő Makkos-háton a sziki erdősztyepp-rét ki­sebb-nagyobb foltjai keverednek a szikes pusztai és löszpusztai elemekkel. Május közepétől a szikes laposokban és az erdők szélén 2-300 tő korcs nőszirom (Iris spuria) virágzik. A gyepet a következő jellegzetes fajok alkotják: Peucedanum officinale, Aster punctatus, Artemisia monogyna, Poa angustifolia, Limonium gmelini, Veronica spica­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom