A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”

Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" mint kis fiú sok régi cserép-edény darabot és vas-kard darabokat szedett és gyűjtött össze nagyapja tanyaháza közelében a Fekete-Körözs partján. Elmondta, hogy hat évvel ezelőtt, mikor az akkori gymnasiumi igazgató és én a gymnázistákat gyalog kivezettük a lapos-halomhoz és ott tartottam egy előadást a kőkor és bronzkor össze-ölelkezése idejéből, ő az előadás után elcsatangolt a halmon és 45 typusú edény-fület gyűjtött, melyek az 1902-1903-évi ásatáskor észrevétlen a felszínen maradtak. Elmondotta, hogy apja iskolájában a gyermekek között tanulmány tárgyává tette azok játékait, tanulmányát leírta és az Ethnographiai értesítő számára beküldötte. Ez a tanulmány meg is jelent, nem tudom, melyik évfolyamban.

39 Ifj. Gulyás János, aki eladdig nagyon gyönge tanuló volt, ettől az időtől fogva a gymnasium egyik legszorgalmasabb tanulója lett, amennyiben a számtan és mértan átismétlése következtében, meg a ragos és ragtalan nyelvek közötti különbség fölismerése után képzettségében eddig nélkülözött alapot nyert, a 7-ik és 8-ik osztály elvégzése s az érettségi vizsgálat letétele után a Kolozsvári egyetem látogatója lett. Ott az egyetemi könyvtár rendezését bízták rá s ő azt oly szakavatottsággal és szorgalommal végezte, hogy a régészeti osztályban díjnoki fizetéssel segéd őrnek alkalmazta Posta Béla, akinek kedvencze lett. 1913-ban vezér katalógust tervezett a múzeum őr, ő maga azonban a városi árvaszéknél díjnokoskodva nem ért rá megkezdeni a munkát. Ifj. Gulyás János vállalkozott a tárgyak összeszámítására, és a tárlókban a régi Mogyoróssy által már netalán számokkal ellátottak új számmal való megjelölésére és az 1898 óta szerzettek megszámozására. Ily módon jött létre egy új helyrajzi napló, melyben minden tárgy föl van véve, de megszámozva a szekrényekben nem mind.

40 Ugyancsak az 1913-ik évben a kormány megbízásából a békésmegyei fazekasokat a méregtelen mázak készítése és alkalmazására megtanítani kiküldöttként megjelent Gyulán Farkasházi Fischer Vilmos,

41 ki a nyár folyama alatt két tanfolyamot tartott és nemcsak az új mázak készítésében nyújtott oktatást, hanem a muzeum-őr bevonásával a magyaros alak és ékítő-stylus alkalmazásában egész művészekké képezett néhány fiatal segédet és mestert. Pompás használati edények és dísz-vázák, valamint majolikát megszégyenítő kályha-csempék gyűjteménye hirdeti a Múzeumban a tanfolyamok sikerét, Farkasházi szakértelmét, odaadó buzgalmát, leereszkedő tanítási modorát és a fazekasipar föllendítésére sietett hazafiságát. Az 1920-ban elhalt mester emléke meg van örökítve e gyűjtemény által. Mózes vallású ember volt, de jó Magyar, amilyet sokat adjon nekünk a Magyarok Istene! 1913-ban a „Közművelődési Egyesület" tagjai közül csak 4 fizette már az évi 2 frt tagsági díjat. Megörökítem neveiket, megérdemlik. 1. Grócz Béla nagyváradi prépost kanonok, 2. Dr. Karácsonyi János fölszentelt czímzetes püspök, nagyváradi kanonok. 39 Gulyás János néprajzi cikkei: Nyerésre, buffra (Gyermekjátékok Gyulán). Ethn. XXIII. (1912) 348-351. 1.; Sárkányozás Gyulán. Népr. Ért. XIV. (1913) 258-288. 1.; Húsvéti népszokások Gyulán. Nemzeti Kultúra, IV. Gyula, 1914. 160-168. 1. 40 Ez a „helyrajzi napló" sem maradt fenn. 41 A fentebb idézett „Vendégkönyv" tanúsága szerint Farkasházi Fischer Vilmos 1913. aug. 28-án látogatta meg a múzeumot. 429