A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" Ez a kitérés nem tartozik ugyan a gyulai múzeum történetéhez, de mivel az a fatális csésze olyan konfúziót létesíthet, melyet az utókor megmagyarázni nem lesz képes, vagy téves következtetést von le. A laposhalmi tárgyak olyan számosak, hogy a Múzeum egyik kisebb termét egészen megtöltötték, mivel azonban a múzeumlátogatók az asztalokon csupaszon heverő csontokhoz, agancsokhoz, bögrékhez csodálkozó kíváncsisággal hozzá nyúltak, szükséges volt azokat üveg alá rakni. A régi, még Mogyoróssy által szerzett szekrényeket kiüríteni, a bennök levő tárgyakat új szekrényekbe rakni kellett, míg a laposhalmiak azok helyét foglalták el, és a mai napig is ott vannak összezsúfolva, és ezért nem is érvényesülnek. Ugy van velők a látogató, mint az, aki a fát nem látja az erdőtől. A gyulai határon kívül még a sarkadi határban levő „harmatszeg" nevű szőllő-területben talált ős magyar edények kerültek a gyulai múzeumba. Fájdalom azonban, hogy ez edényeket a földből halomba rakva és ott vandál módon összetörve találta Domonkos. Egy pár épet a szőllő-kerülőtől vásárolt meg. A Hosszúfoki csatorna szabályozó társulat igazgatóságától Békésről a vallás- és közoktatás ügyi minister engedélye és meghagyása folytán kőkori edényekkel és bronzkoriakkal bővült a múzeum tartalma. Az Ármentesítő Társulat mérnökségi hivatala helyiségében a Körösök szabályozása alkalmával talált kő- és bronz-kori edényeket - miután belőlök igen sok kallódott el - szintén a vallás és közoktatásügyi minister rendelete után kapta meg a Múzeum. A vízszabályozással megbízott társulat mérnökei a véletlen leleteket mind maguknak foglalták le. Hivatkozhatott a Múzeum őre hazafiságra, a művelt emberek kötelességére, az nem ért semmit. Igen sok és értékes tárgy jutott így illetéktelen kezek, vagy régiség kereskedők körmei közé. Még hagyján! ha e kereskedők nem külföldiek voltak volna. A Fehér-Körözs medrét tisztították kotró-géppel. A kotró-gépészének két kis fia jár osztályomba, hogy nagyon szerettem gyermekeit, minden áron kedveskedni akart a Körözs mederből kiemelt régiségek közöl valamivel, de a mérnök vizsga szeme elől nem tudott mit sem eldugni. A kotró-gép végig haladt a Körözsökön és a Maroson felfelé haladva Makó alatt egy 60 cm hosszú Mammuth agyarat emelt ki. Ezt az agyarat sikerült eldugnia és éppen ott időző felesége által elküldette nekem húsvéti ajándékul. Én természetesen a Múzeumba helyeztem el. Ez az agyar darab Damál-lakkal bevonva egyik legértékesebb tárgya a gyulai múzeumnak. A háború alatt ide internált cseh század egyik főhadnagya; aki igen művelt archaeológus is volt, azt monda, hogy a gyulai múzeumban a Mammuth csontok, fogak, agyarak és a lábszár, olyan értékesek, hogy maguk megérdemelnének egy sokkal díszesebb épületet, mint amilyenben eldugva vannak. A Mammuth lábszárat Endrőd és Szarvas között a Körözs-mederből ásatta ki Domonkos. Ugyan ő szerzett Tisza-Földvárról 2 kisebb Mammuth fogat, 1 óriási nagyot pedig egyik tanítványától kapott ajándékban, aki kovácsmester volt Gyomán és fürdés közben a Körözsből emelte ki. Azonkívül fogdarabok a dobozi Körözshíd építése alkalmával az alap ásásakor kerültek napfényre s az építtető ajándéka gyanánt lettek a Múzeuméi. A két óriási lapoczka-csont és két medencze-csont, néhány foggal még az öreg Mogyoróssy idejéből valók, úgy értve, hogy ő szerezte azokat Zerindről. 421
