A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" napszámosai, mely csontvázak csodálatosképpen lábbal keletnek, fejjel nyugatnak feküsznek. A csontvázak mellett tömérdek agyag-edény-cserép, hamu és számtalan kis agyag bögre van szarvas agancs darabokkal és ezekből készített különféle eszközökkel vegyítve. Az agyagból készített tárgyak között legcsodálatosabbak a „bocskorok, vagy czipők". (NB. E czipők bronzöntő csészék és sütő-tepsikké alakultak az ásatáskor.) A szarvas agancsokból és állati csontokból annyit találtak, hogy egy odakóválygott zsidónak három szekérre valót adtak el a napszámosok egy-egy forintért, s az izraelita polgártárs három szekér csontot szállított el az aradi spódium gyárba. A szent harangnak legfelső foka marczingolta szívemet e profanizmus hallatára s kitört belőlem az azt megillető jelző: akasztófáravaló*. Marjai-Szabó István elmondotta, hogy sok ép fazekat, lábast, bögrét vitt haza s azokat a múzeumnak adja, ha iskolázott fiatal sógorát, ki a megye-házában pár év előtt díjnok volt, de akit főnöke, mikor városi kapitánnyá tették, magával a városhoz csábított; az alispán visszaveszi a megyéhez. Ő és sógora megkísérelték már keresőkkel a visszahelyezést kieszközölni, azonban sikert nem értek el. Kért tehát Marjai, hogy én járjak közbe s akkor az egész gyűjteményt nekem adja, csináljak azután vele, amit akarok. Megkíséreltem a közbenjárást, és bár az alispán elismerte a fiatal ember képességét, ügyességét, szorgalmát, odaadását: azzal bocsátott el, hogy bár két díjnoki állást szervezett, nem alkalmazhatja, mert már mások vannak arra kiszemelve, hanem pár év múlva, ha üresedés támad gondja lesz a fiatal emberre, annál inkább mert a megyén való alkalmaztatása idejében, nagyon meg volt vele elégedve. így tehát a gyűjteményt sem én nem kaptam meg, sem a múzeum. Ez évben meghalt a Közművelődési Egyesület pénztárnoka s helyébe Dobay Ferencz nyomdatulajdonos és könyvkereskedőt hívta meg Kohn Dávid, az Egyesület titkára, a főispán - mint elnök - jóváhagyásával. Dobay Ferencz fia néhai Dobay Jánosnak, aki szintén nyomdatulajdonos volt s hogy mennyire népszerű és a közszolgálatában milyen buzgó és milyen tevékeny, tanúsította az, hogy mikor Gyula városa nagyközségből rendezett tanácsú várossá lett, Őt választotta meg a nép első polgármesterének. Dobay János a néhai „Békésvármegyei Régész-Művelődés-Történelmi Egyesület" megalakításában tevékeny részt vett és mint választmányi tag kétszer volt megbízva azzal, hogy az öreg Mogyoróssy halála után következett múzeum őröknek, nevezetesen Asbóth Kálmánnak és Rátz Jánosnak adja át a múzeumot és leltárát. A pénztárossá való kinevezés - hogy úgy mondjam - nem esett méltatlannak, sőt egyenesen a Gondviselés mindenre - tehát a múzeumra, mint kultur-intézményre is kiterjedő figyelmének és gondosságának megnyilatkozása volt. Dobay Fernecz nélkül bár milyen odaadással dolgozott is a múzeumőr a múzeum fejlesztésén, nem ért volna el e tekintetben annyit, mint amennyit sikerült elérnie. Marjaitól a múzeum őr nem kaphatván meg a varsándi halomból összegyűjtött tárgyakat, Dobay Ferenczczel együtt kirándultak a halomhoz és szemügyre vették azt. Ekkor azonban már az egész halom fel volt forgatva és 3/4-e be volt ültetve szőllővel, csak a halom keleti és déli nyúlványa volt szabad terület. A déli a varsándi gör. kel. hitközség tulajdona volt és amelyen emberemlékezet óta faiskola állott, csak ép akkor volt pusztán, mi okból, nem kutatta senki, a keleti nyúlvány nem volt még beültetve, de az 1903-ik év tavaszán szándéka volt Marjainak beültetni, mert az 1902-ik év tavaszán nem volt elég oltvány-szőllője. 415
