A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „ Békésvármegyei Múzeum története " azonban Oláh György is részt akart venni, és mivel nappal sem ő, sem Domonkos nem ért rá hivatalos elfoglaltságuk miatt, azt tervezték, hogy a tél hosszú estéit fogják e czélra felhasználni. Oláh a gyulai uradalmi kastély akkori tulajdonosa Wenckheim Mária grófnő, Gróf Almássy Kálmánnétól minden télre egy-egy öl tűzi fára kapott ígéretet, e reménybeli fának elhelyezésére a múzeum mellett egy deszka-bódét építtetett. Az isteni gondviselés azonban mást határozott, nem engedte meg, hogy szándékát a két puritán, ambitióból, lelkesültségből dolgozó férfiú megvalósítsa. Oláh György még azon év őszén halálos betegségbe esett - torok-rákja támadt - és majdnem két évi szenvedés után sírba vitte a nemcsak testileg ritka erős férfiút, hanem lelkileg is kiváló, a hazának, az emberiségnek javára dolgozni akaró, ritka irályú történészt, próza-írót. 23 Oláh György halála után a múzeum árván maradt. Domonkos Jánoson kivül senki sem gondolt vele. A „Közművelődési Egylet" titkára Khon Dávid más intézményt kezdett propagálni. Oláh Györgynek özvegye két kiskorú fiával szegénységben maradt. Amivel egy kis pénzhez juthatott volna Oláh élete végén, nem sikerült neki. A Békésvármegyei Gazdasági Egyesület 2000 frt pályadíjat tűzött ki egy „Békésvármegye Földrajzára", mely necsak a helységek és azok lakosainak számával, foglalkozásukkal foglalkozzék, hanem valóban földrajz legyen. Oláh nagy szorgalommal készített olyan földrajzot, mely a talaj felszínével, földtani ismertetésével, vízrajzával, terményeivel állataival és növényeivel - az éghajlat minőségével, a gazdálkodás ágaival, helységeivel, a helységek lakosaival, azok nemzetiségével, vallásával, foglalkozásával, kereskedelmével, iparával, műveltségével, hazafiságával, bűneivel, erényeivel, végül számával foglalkozott, de betegsége miatt a pályázati határidőre nem tudta beküldeni, elkésett. Ez a földrajz kéziratban meg van özvegyénél ma is. Egy másik munkája Oláhnak Békésvármegye közigazgatásának történetéről szól, szintén kéziratban van meg. Mindkét munka úttörő. A földrajz eladdig ismeretlen utakon halad, mintául szolgálna még ma is, más megyék ismertetéséhez. Ethnologiai tekintetben sem kifogásolható, bár a helységek lakosainak Ethnographiája felületes, ami nem csoda, ha szemügyre vesszük, hogy ezzel nem foglalkozott senki .Mikor egy megyei tanító-gyűlésen Domonkos fölhívta a kollégái figyelmét a helységök Ethnographiájának művelésére, azt a feleletet nyerte, hogy: „Egyformán káromkodik a paraszt városban, falun, tanyán. " Ilyen fölfogással szemben mit sem lehet tenni. Említettem, hogy Oláh György szegénységben hagyta özvegyét és két kis iskolás fiát. Volt egy szép könyvtára, körül-belül 4000 kötet, többnyire történelmi munkák, ezt a könyvtárat áruba bocsájtotta az özvegy 2000 forintért, ami akkoriban nagy pénz volt, bár a könyvek bekötési táblája is megérte ezt az összeget, mert hamuszínszürke vászonba volt kötve mind, a tábla előlapjába O. Gy. monogramm préselve. Khon Dávid, mint a Közművelődési Egyesület titkára és a Békés czímű gyulai lap szerkesztője benfentes ember volt az akkori főispánnál, Lukács Györgynél s animálta őt arra, miszerint eszközölje ki befolyással, hogy az állam vegye meg az Oláh könyvtárát a közművelődési Oláh György máig forrásértékű tanulmányai: Békésvármegye 1848-49-ben, I— II. Gyula, 1889. és A boszorkány perek Békésvármegyében. BRMTÉ, XIII. B-Gyula, 1888. 30-161. 1. - Nekrológját 1. a Békés 1900. évi augusztus 12. sz-ban. 409
