A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”

Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" ki látogatóknak a múzeumot. így történt azután, hogy a már Mogyoróssy idejében romlásnak indult tárgyak végképen tönkre mentek. P.ul. A gerlai grófi kastélyban, mint udvari papnak alkalmazott Pater Titius Pius, tudós minorita áldozár, a múzeumnak ajándékozta a Földközi-tengerben Olaszország partjai mentében található összes állati és növényi moszat-gyűjteményét, és ez a tudományos szempontból fölbecsülhetetlen értékű gyűjtemény teljesen tönkre ment, megpenészesedett és elrohadt.

16 A könyvtár könyvei megpenészedtek, a lapok összeragadtak stb. Az 1891-ben kiküldött bizottság, melynek hivatása volt más helyiségről gondoskodni a múzeum számára, nem tudott találni alkalmas termet; az egyesület pénzbeli állapota már ekkor olyan rossz lábon állott, hogy alkalmas helyiséget bérelni a bizottság meg sem kísérelhette. A tárgyakat azonban és a könyvtárt okvetlen át kellett valahová telepíteni. A bizottság egyik tagja, Oláh György, a megye főügyésze, a megyei levéltár egyik sötét, szellőzhetetlen szűk szobájába hordatott át - megyei rabokkal - mindenféle tárgyat össze-vissza. Könyvek, ásványok, kövületek, cserép-edények, állati csontok stb. chaotikus rendetlenségben hevertek itt egymáson másfél esztendőnél tovább}

1 Említettem, hogy a „Békésvármegyei Régész és Művelődés-Történelmi Egylet" pénzzavarokban szenvedett. Magyar betegség, hogy beállunk tagnak mindenféle egyesületbe, de fizetni nem szeretünk. Akkoriban annyiféle egylet keletkezett, hogy se szeri, se száma. A tisztviselői karnak, tanároknak, tanítóknak hivatalból kellett tagja lenni mindeniknek. Valljuk meg, nem győzte a hazafiságot gyámolítani az az osztály, melynek gyámolítására senki sem sietett. Hozzájárult ehhez az is, hogy az 1874-ben megalakított Egyesületbe a meghalt, vagy eltávozott tagok helyett új tagok szerzésére senki sem gondolt, az újabb tisztviselőket senki sem animálta a belépésre. Az Egyesület munkásköre is gyérült, Haan Lajos, Győri Vilmos, id. Mogyoróssy János, Göndöcs Benedek meghaltak, végre dr. Karácsonyi János, és Oláh György maradt mint dolgozó tagok. id. Mogyoróssy János meghalt 1893. május 10-én. Necrologjában az van róla, hogy: „ Sokáig küzdött a kórral; éveken át valósággal elvánszorgott a vármegyeházáig, hol a czélnek épen nem megfelelő, sötét, nedves és hideg, kettős udvari szoba magában foglalta az ő küzdelmei czélját, élete kincseit. Értékesebb és kedvesebb volt neki e kettős szoba pazar fénnyel díszített palotáknál, és nem kárpótolta érte az életnek bármily egyéb csáb ja vagy gyönyörűsége sem. "

18 Göndöcs csak egy évvel élte túl Mogyoróssyt, meghalt 1894 év január 4-én. Halálával megszűnt minden kapocs, mely a Régész-Történelmi Egyletet összetartotta.

19 Az 16 Gyulafi Endre 1893. június 4-én kelt jelentésében (BRMTÉ, XVII. Gyula, 1893. 85-87. 1.) bizonyos leltározási és rendezési munkáról beszámol ugyan, de panaszkodik a helyiségek fűtetlenségére, alkalmatlan voltára, s beszámol a növény-gyűjtemény teljes pusztulásáról is. 17 Ez az új helyiség bérlemény volt. Gyulafi Endre, amikor a 13. sz. jegyzetben hivatkozott jelentését adta, már ezt a helyiséget minősítette alkalmatlannak. (Vö. Implom J.\ i.m. 13. 1.) 18 Nekrológja: Göndöcs Benedek: Idősb Mogyoróssy János emlékezete. BRMTÉ, XVII. Gyula, 1893. 59-68. 1. - Kéziratban maradt önéletrajzát Dankó Imre közölte: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum I960, évi munkájáról. Gyula, 1961. 11-26. 1. 19 Göndöcs Benedek elévülhetetlen érdemeket szerzett a város és megye kulturális életének szervezése terén, érdemeit minidig is elismerte az utókor. Részletesen szól erről: Implom J.\ i.m. 4-10. 1. (uo. további irodalom) és Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. II. kötet 178. skk. 1. 405