A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz
Gerendás tájtörténete és élővilága it a határban; pusztai ölyv (Buteo rufinus) kóborlásán megfigyelve a kigyósi és a kardoskúti pusztákon június és november közt, így itteni alkalmi megfigyelése is előfordulhat; egerészölyv (Buteo buteo) leggyakoribb nagytestű ragadozómadarunk a határban, télen északabbról érkező példányokkal is szaporodik állományuk; gatyás ölyv (B. lagopus) rendszeres téli vendég; pusztai sas (Aquila nipalensis) megfigyelve 1952. május 12-én Békéscsaba határában, nem tudjuk hol?; kékes rétihéja (Circus cyaneus) téli vendég időnként október és április közt; barna rétihéja (C. aeruginosus) az előbbinél gyakoribb előfordulású; vörös vércse (Falco tinunculus) fészkel a határ több pontján akácfákon. Fácánfélék (Phasianidae): fogoly (Pedix perdix) valamikor gyakori fészkelő volt, mostani előfordulása ritka; fürj. (Coturnix coturnix) egykor gyakori volt, az utóbbi években újra hallható lassan növeknő állománya; fácán (Phasianus colchicus) gyakori, tenyésztett állománnyal dúsított a vadászterület, Gerendáson kb. 150 éve kezdték mesterségesen is tenyészteni a vadászható állomány növelése érdekében. A múlt század végén még tiszta Ph.c.colchicus volt az állomány az egész országban, de a betelepített különféle alfajok miatt állománya ma már teljesen kevert, melyben a Ph.c.torquatus vér dominál. Darufélék (Gruidae): daru (Grus grus) őszi vonuláskor ezrével tartózkodik a karoskúti Fehér-tavon, de táplálkozás céljával bebarangolják ezt a környéket is; vízityúk (Gallinula chloropus) fészkel nádszegélyekben több helyen is. Túzokfélék (Otidae): túzok (Otis tarda) valamikor rendszeres fészkelője volt a határnak még e század 60-as éveiben is, mostani előfordulásáról nincs adatom. Lilefélék (Charadriidae): bibic (Vanellus vanellus) rendszeres koratavaszi átvonuló, de fészkel is a határ több pontján; parti lile (Charadrius hiatacula) vonulási időben megfigyelhető. Szalonkafélék (Scolopacidae): nagy póling (Numenius arquata) főként ősszel nagy csapatokban vonul át a tájon, a régebbi időkben minden bizonnyal fészkelt is, mint ahogy Békéscsaba és Szabadkígyós (Ókígyós) határában is; goda (Limosa limosa) helyzete hasonló a nagy pólingéhoz; füstös cankó (Tringa erythropus) átvonuló; piroslábú cankó (T. totanus) vonuláskor láthatók; szürke cankó (T. nebularia) tavaszi és őszi vonuláskor megfigyelhetők; réti cankó (T. glareola) kis csapatokban vonuláskor megfigyelhetők; kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) kis csapatokban vonuláskor láthatók; apró partfutó (Calidris minuta) kisebb-nagyobb csapatokban vonuláskor; pajzsoscankó (Philomachus pugnax) néha nagy tömegekben vonul át, de minden esztendőben láthatók kisebb csapataik főleg március-április és szeptember-október hónapokban. Sirályfélék (Laridae): dankasirály (Larus ridibundus) egyre több csapat kóborol a gerendási határban is, hiszen a környező települések gondozatlan szeméttelepei is folyamatosan növelik létszámukat (a szeméttelepek fedetlen szervesanyag-hulladéka jelentős táplálékbázis számukra!). Galambfélék (Columbidae): vadgerle (Streptopelia turtur) a megmaradt tanyavilág öreg gyümölcsös-foltjaiban, fasorokban és facsoportokban költ, létszámuk lassan újra gyarapodik. Vonuló madár: balkáni gerle (S. decaocto) az emberi településeken, állattartó telepeken az előző fajnál több fészkel. Kakukkfélék (Cuculidae): kakukk (Cuculus canorus) előfordul kis számban, fészket nem épít, tojásait elsősorban a nádirigó fészkébe helyezi, s azzal kelteti ki. 39
