A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz
Gerendás tájtörténete és élővilága Palkafélék (Cyperaceae): tavi káka (Schoenoplectus lacustris), sziki káka (S.tabernaemontani), zsióka (Bolboschoenus maritimus), sas (Carex sp.). Pázsitfüvek (Gramineae): sziki csenkesz (Festuca pseudovina), sziki mézpázsit (Puccinellia distans), csomós ebir (Dactylis glomerata), tarackbúza (Agropyron repens), egér árpa (Hordeum murinum), nád (Phragmites communis), csillagpázsit (Cyonodon dactylon), közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), ragadós muhar (Setaria verticillata), tarackos tippan (Agrostis alba). Békalencsefélék (Lemnaceae): apró békalencse (Lemna minor). Gyékényfélék (Typhaceae): keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), széleslevelű gyékény (T. latifolia). Az itt felsorolt fajok jelzésértékűek, a leggyakrabban előforduló, nagyobbrészt a gyomnövényzetet alkotó fajokat mutatja be. Ugyanakkor a felsorolás tartalmaz néhány olyan fajt is - pl. a vetővirág, erdélyi hérics stb. -, melyek rejtett, közelebbi előfordulása ftopográfiailag is. időben is) még lehetséges. Gerendás állatvilága Kifejezetten Gerendás határából nem tudunk régebbi, szervezett állattani kutatásokról. A közvetlen környék állattani szempontból legjobban feltárt területei a Kardoskúti Fehér-tó Természetvédelmi Terület és környéke, valamint a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet és Békéscsaba határa. Magam e munka kapcsán az elmúlt két évben is minden évszakban végeztem állattani megfigyeléseket terepbejárásaim alkalmával. Az eredményekből és a környező vidék ismereteiből a legjellemzőbb gerinces (Vertebrata) fajok közlésére van lehetőség. Mint ahogy erre már korábban utaltam; az elmúlt századok táj szerkezete, a hatalmas puszták egy faj- és egyedszámban más, valószínűleg gazdagabb élővilágnak biztosítottak életteret, mint a mai intenzív, nagyüzemi gazdálkodás. A XIX. század második felében Munkácsy Mihály sokszor tartózkodott a gerendási pusztán, nagybátyja, Reök István tanyáján. Majd később rendszeresen leveleztek egymással. E levelekből tudjuk, hogy több kisebb erdőfolt volt a határban - ezideig nem sikerült beazonosítani -, rendszeresen a garásztak . és túzokra is vadásztak. Sőt, egy levélrészlet annak a bizonyítéka, hogy a fácánt már mesterségesen tenyésztették . 1873. november 30. Reök levele Munkácsyhoz: „...Három nap vadásztam az őszön, egyszer agarásztunk sokan, egyszer fácánra tartottunk hajtóvadászatot s elejtettünk 50 kakast, nyúlra nem lőttünk, egyszer körvadászat volt nyúlra , esett 75 darab. De most abba hagyom, Csabára kell mennem." (26) 1873. december 22. Reök leveléből Munkácsyhoz: „...Itt nem akar igazi tél lenni, fagy, enged, egy kis hó esett, de az nap elolvadt. Sok felé sok kárt tesz a tengernyi egér , mely a száraz idővel csak szaporodik. Itt körülöttem e téren nincs baj, s remélem, nem lesz ez után se, ha akart már lett volna. A héten egy vadas erdőben vadásztunk 50-en hajtókkal, 500 nyúlnál több esett, 21 őz és 28 fácán : a fácánokat már egy előbbi alkalommal lőttük el, a többi be van fogva tenyésztésre ." (27) 37
