A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Kiss Anikó: A XVI. századi gyulai személynevek

Kiss Anikó misszát Malomszegen, valamint Czalait a Sánta utcában. Az 1567-es jegyzékben csak családnéven összeírt nem szerepel. Háromelemű név 1527-ben kettő van: Mathias Emericus Kis Salgó utcában és Johannes Fabianus Czeri Malomszegen. 1567-ben háromelemű név 3 van: Bíró Lázár György, Kis Pétre János és Magyar János Dimitre. 1579-ben kettő akad: Kis Pétre János és Kis Dimitre János. 1527-ben a Nagy utcában található egy kolvashatatlan női (?) név: Serenela (?), családneve: Erd (?). Ez a családnévírás is lehet íráshiba, e név alatt ugyanis másodikként Erdély szerepel. Olyan háromelemű név, amelyben a családnév kettős, tehát ragadványnévre lehetne következtetni, egyetlen összeírásban sincs. A cenzusjegyzékekből való vizsgálódásokból természetesen kimaradnak a női nevek. Itt azonban az 1525-27-es jegyzékekben fel-felbukkannak. Gyulán Anestasia Tathai, Anna Kezy, Serenela (?) Erd (?), a várbirtok egyéb helységeiben Barbara Desen (Bánhegyes), Wrsula Warga (Simánd), Sophia Barbel (Békés), Anna (Simánd), Relicta Elisabet Kadar (Alsódoboz), Margaretha Saradi (Lökösháza), Augusta Sarkadi (Berény), Seraphin (Szénás), Margaretha Kerechen (Békés), Elena Sep (Simánd). A török által írt defter gyulai anyagában egyik évben sem került nő összeírásra. A cenzusjegyzékeknek a török defterekkel szemben van egy nagy hátrányuk. A város névanyagának egészét közel sem tükrözik, csak azokat, akik Brandenburgi György adófizetői voltak.

12 A városban azonban az 1500-as években éltek nemesek, földesúr volt az egyház, ezek jobbágyai azonban nem kerültek feljegyzésre, vagy ha igen, ilyen cenzusjegyzéket egyelőre nem ismerünk. A török defternek az az előnye, hogy minden ráját felsorol, hisz mind az ő adófizetője. így kibontakozhatik előttünk egy közepes nagyságú mezőváros képe két időmetszetben. Talán előbb az 1525-27-es évekről. Gyula ekkor fejlettsége, polgárosultsága szempontjából előkelő helyet foglal el a mezővárosok között. Jobb híján elfogadhatjuk azt a tényt, hogy a XVI. század elején a családnév többnyire árulkodik az illető foglalkozásáról. Ez azonban nem igazolható kivétel nélkül. Gyulai adataink is alátámasztják azt, hogy a foglalkozást jelentő családnév azonos foglalkozást is takar. Már említettük a Pajzsgyártó család esetét. De az ellenkezőre is van példa. Oláh János dúsgazdag kereskedő az 1520-as évek elején, de neve nem árulkodik foglalkozásáról. Megállapíthatjuk, hogy városunkban magas a foglalkozásnevek aránya. 1527-ben iparosnév 123 29,70% 1567-ben iparosnév 45 22,95% 1579-ben iparosnév 46 16,22% Gyula lélekszámát tekintve se lehetett kis város, hiszen akkorának mondják az 1550-es években, mint Debrecent.

13 A szakmák is igen differenciáltak, van két Ethwes nevű is. Azt lehetne várni, hogy a törökdúlás után az iparosság messze menekül, hiszen 12 Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században = Agrártörténeti Szemle, 1967. 3-4. szám, 432-454. 13 Veress: i.m. 238. 180. 370