A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban A fentiekben leírt helyzet állt elő a szakirodalom által részletesen tárgyalt, drámai fordulatokban gazdag perben, amely Somogyi Ferenc és Oláh János között 1528-29ben zajlott, amikor a városi bíróság által meghozott ítéletet a földesurat képviselő várnagy is helyben hagyta. A büntetés végrehajtásáról keveset beszélnek a források, de az ismeretes, hogy Oláh Jánosnak - politikai kérdések is szerepet játszottak az ítéletben - le kellett mondania bírói tisztéről. A törvénykezés hármas lépcsője a gyulai plébános számára készült oklevélből is kiderül. Mátyás plébános is az említett három fórumhoz fordulhatott.

33 Fővesztés ítéletét, amely mindig jószágvesztéssel jár, engedi meg Corvin János a városi bíróság számára azon officiálisokkal szemben, akik a lakosságnak nagy károkat okozva az éj leple alatt garázdálkodnak a városban.

34 A szabadalomlevél szerint Gyula város bírójának és esküdt polgárainak nagy önállóságuk volt a bíráskodás területén. A törvénykezés a helyi, illetve városi szokásjog, amelyre az 1496-os szabadalomlevél is többször hivatkozik, továbbá a városi tanács által kiadott szabályrendeletek (statútumok) alapján ment végbe. A gazdasági kiváltságok (a személyekre bontott adózás megszűnése, a termény- és robotszolgáltatás minimális mennyisége, vámkedvezmények, vásártartási jog) mellett éppen a város igazgatásában és a városi törvénykezésben szerzett jogok tették vonzóvá a mezővárosokat, így Gyulát is a jobbágyság számára. A város közösségét mint jogi személyt a bíró képviselte a földesúrral, illetve az őt képviselő officiálisokkal szemben. Ilyeténképp lazult, szinte eltűnt a földesúr és a jobbágya közötti személyes függés. A bíró tárgyalásai során mindig hivatkozhatott az írásban lefektetett egyezségekre, és mint önálló jogi személy képviselője nagyobb nyomatékkal hivatkozhatott a szokásjogra annál, mintha csak magát, mint természetes személyt képviselte volna. A földesúri bíróságon is a jog és méltányosság továbbá a vidéken és az illető helyen hatályos szabályrendeletek, valamint a szokásjog alapján ítélkeztek, amelyet a földesúri bíróságnak is ismernie kellett. Esetünkben bizonyítja eme állítást, hogy Sadobrich Péter várnagy nem kis büszkeséggel említi Brandenburgi Györgyhöz írt levelében, hogy mivel várnagytársa nem járatos a helyi jogban, minden teher az ő vállára szakadt.

35 A későbbi korok hivatalaitól azonban még messze állunk ebben az időben. Lötz János, az őrgróf megbízottja jelentette ugyanis, hogy Hunyadon nem a vár előudvarában, hanem kocsmákban ülésezik a várnagyi bíróság, amely rendellenességnek ő véget vetett.

36 * A városi szabadságjogok között szerepel a plébánosválasztás joga, amelyet nemcsak a szabad királyi városokban, hanem a mezővárosokban is gyakoroltak, így az 1498 előtt 33 GYO. 67. Iványi 1934. 88-89. Bácskai 1991. 47-50. 34 GYO. 33. 35 Iványi 1934. 84. 36 Uo. 359