A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban
Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban földekkel is, amely a szőlőtermelés csekélysége miatt a rétek és kaszálók bérletére vonatkozott Gyulán. Nagy szabadságot élveztek tehát a gyulaiak, szabadon adhatták, vehették földjeik egy részét és városi házaikat, azonban a földesúr eszmei tulajdona, amely a telkek után szedett adóban nagyon is valósággá vált, ezen esetekben is megmaradt, amit az oklevél megfelelő része: csak „de universis bonis mobilibus" világosan ki is fejez. Ezzel a lépéssel az úr és alattvalói elmentek a számukra elérhető legmeszszebbi határig, hiszen a jobbágyi kötöttségből csak a király emelhette ki az országlakosokat. A gyulaiak nemcsak városukban és annak határában használtak földeket, más településeken is birtokoltak. Scherer Ferenc szedte össze az ide vágó adatokat. 14 Ezek szerint Miklós fia János 1396-ban Mezőgyánban vett földet. Buga András fia Imre 1402ben rokonától, Buga Péter nagyváradi polgártól Apáti faluban kapott egy részt örökségképpen. 1477-ben Somogyi András Nadabi Lászlótól vett zálogba bizonyos részeket Kesziben. 1481-ben pedig bizonyos jánosházi földterület miatt perlekedett Dóczi Imrével. 1469-ben Csuka Mátyás és Fosztó András gyulai jobbágyoknak és Bicze Gergely gyulai udvarbírónak Szénáson 100 Ft-ot érő búzaasztagjuk volt. Ha e néhány adatot közelebbről szemügyre vesszük, a fentiekben elmondottakat igazolhatjuk velük. Buga András fia Imre mint nemes jutott részhez Apátiban, hiszen 1404-ben mint apáti nemes szerepelt királyi emberként. A Somogyi családról a későbbiekben derül ki nemessége. Az analógiát követve nemes lehetett Miklós fia János is, akiről több ismeret nem áll rendelkezésünkre. Ilyeténképp mint nemesek, nem pedig polgárok jutottak nemesi földhöz. Csuka Mátyás és Fosztó András gyulai jobbágyok pedig bizonyára bérelt földdel rendelkeztek az uradalom birtokán, Szénáson. Ezen adat azon kevesek közé tartozik, amelyek a jobbágyi földbérlet meglétét bizonyítják, és oly sokat beszél róluk a szakirodalom. Bérleti szerződést nemcsak egyes személyek kötöttek az uradalommal. Amikor Patócsi Ferenc kezében volt Gyula, a Csabától délre fekvő kerekegyházi pusztát adta a gyulaiaknak az 1540-es években. E bérletet I. Ferdinánd király 1557-ben megerősítette, sőt 1558-ban a városnak adta a tőle délnyugatra fekbő boldogfalvi és a tőle északnyugatra elterülő györkei pusztát. 15 Az efféle bérletek a birtokok hasznosításának bevett formái voltak a korszakban, talán mégis nagyobb nyomatékot adott a szerződéseknek, hogy a felek közül az egyik a király volt. A módos gyulai parasztpolgárok rendi állásukba nem nyugodtak bele. Olyan alkalmakkor, amikor a király jobbágyaiként éltek, meg is próbálkoztak kiváltságok szerzésével. A szabad királyi városi rangot nem sikerült elnyerniük, ehhez nem bizonyultak elég erősnek, de kiváltságokat kaptak. 1476-ban Mátyás király az ország összes, királyi- és magánkézben lévő vámhelyein vámmentességet adott számukra mindenfajta árujukra. 16 Az adománylevelet 1492-ben II. Ulászló, 1516-ban II. Lajos és 1557-ben I. 14 Scherer I. Al. 15 Karácsonyul. 46-47. 136-137. 150. 177. 16 GYO 22-23. Magyar fordítása: Kristó Gyula. In: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba. 1981. 66-67. 355
