A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Blazovich László ri története során földesúri városi státusban állt. Nézzük meg, hogy mit jelentett ez lakói számára.

9 Egy-egy város jogi helyzetének megítélésekor mindenekelőtt választ kell adni arra a kérdésre: milyen mértkében érvényesült az illető helyen a polgárok szabadságának és egyenlőségének az elve, amelynek fogalomkörébe a földbirtok-szerzés és -öröklés szabadsága, kedvező adózási feltételek, vámkedvezmények, szabad vásártartás, plébános választás, a személyes státus szabadsága és a polgárok városi bíróság előtti egyenlősége, valamint más jogok tartoztak. Gyula, mint említettük, középkori története során földesúri város volt, polgárai pedig jobbágyrendűek, mégis a legfontosabb volt számukra, hogy az említett szabadságjogokból mennyit tudtak maguknak megszerezni. A gyulai polgárok tulajdonlásának formája felől a Corvin János 1496. november 24-én Bihácson kiadott privilégiumlevele tájékoztat, amely szerint „...cives et incolae praedicti de universis bonis ipsorum mobilibus habeant, cuicunque voluerint in vita et in morte disponendi et legandi facultatem." Tehát Corvin János a gyulaiak részére biztosította ingóságaik felett a szabad rendelkezési jogot, amelyhez még hozzáteszi, hogy „annak a vagyonából pedig, aki örökös nélkül hal meg, két részt a szegényeknek és az egyháznak kell juttatni, egy rész pedig a várost illeti..."

10 E kiváltságot - a Karácsonyit követő szerzők szerint - Brandenburgi György már megkurtította, mert Ahorn János számadáskönyvének egy bejegyzése szerint az elhalt László szűcs jószágainak egyharmada fejében 28 forintot vett be.

11 A korábbi szakirodalom (Karácsonyi János és az őt követő Scherer Ferenc) a kiváltságlevél inkriminált passzusát úgy értelmezte, hogy Corvin kiváltságlevelében a gyulaiak megkapták a szabad végrendelkezés jogát.

12 Bácskai Vera is a szabad végrendelkezés mellett foglal állást, bár hangoztatja a lakosok jobbágyi státusát.

13 Véleményünk szerint az oklevélnek éppen ez a része az, amely egyrészről bizonyítja a gyulaiak jelentős kiváltságát, az ingóságok feletti szabad rendelkezési jogot, tehát szabadon adhatják, vehetik azokat, másrészt e szabadságjog korlátait is láthatjuk, mert e kiváltság nem vonatkozik az ingatlanokra. Hogy közelebb tudjunk hajolni ahhoz: miként rendelkeztek a 15. és a 16. századi gyulaiak vagyonuk felett, ismernünk kell: mit értett a középkori jog az ingatlan és ingóság fogalmán. Mi úgy vélekedünk, hogy a fekvőségeket, pontosabban a telki földeket sorolták az ingatlanok közé, és minden más, a földön emelt épületek és egyéb műtárgyak az ingóságokhoz tartoztak. Tehát a házát valaki szabadon eladhatta vagy örökíthette, de a telek (Grundstück) a földesúré maradt, azután az új birtokosnak is adóznia kellett a földesúr számára. Hasonló lehetett a helyzet az úrtól bérelt 9 Minderre 1. Eberhard Isenmann: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter 1250-1500. Stuttgart. 1988. 74-94. Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös tekintettel az 1458-1526 közötti időre). Tanulmányok Budapest múltjából XXI. Bp. 1979. 7-48. Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1993. Blazovich László: Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged. 1995. 77-94. 10 Gyula város oklevéltára. (1313-1800. Szerk.: Veress Endre. Bp. 1938. (Továbbiakban: GYO) 31-33. 11 Karácsonyi II. 145-146. Bácskai 1991. 30. 12 Karácsonyi II. 144. Scherer I. 90. "Bácskai 1991.30. 354