A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Jankovich B. Dénes: Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához

Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához 1495-ben épített malmot Varsándon, a Fehér-Körösön Gyeres-i Chybak Ferenc, mégpedig „a szokásos mértéket meghaladó módon," azaz „töltéseit olyan magasra emeltették, hogy" áradáskor a víz elönti Corvin János herceg Pyl-i kaszálóit, tönkretették továbbá a Váriban lévő vámhelyet is.

470 A malomnak 1567-ben négy kereke volt, 1579-ben viszont romosán állt.

471 Vészén 1559-ben említik először az itt lévő két kövű malmot, melynek jövedelmét a gyulai vár élvezte.

472 Dávid Géza úgy vélte, hogy az alabiáni malmot sorolták Vészéhez, mivel az elnéptelenedett. Ennek ellentmond az, hogy 1561-ben ismét felbukkan az alabiáni malom,

473 és így sokkal valószínűbb, hogy az Árpád-korban Püskihez tartozó malom ezidőtájt a veszeiek keze alatt éledt újjá rövid időre.

474 Vésztőn is volt malom 1383-ban.

475 Zarándon 1567-1579 között 6 kerekű romos malom volt.

476 Zsadányban 1458-ban állt már egy malom a (Sebes-) Körösön, de lehetséges, hogy egy másik építését is itt tervezték.

477 Révek: A vízi átkelőknél, legyen az híd, komp, vagy akár kiépített gázló, a középkorban vámot szedtek. A bevétel kezdetben a király, később egyre inkább a helyi birtokos haszna lett. Ezért, ha számbavesszük a Körös-menti vámhelyeket, kivéve természetesen a vásárvámokat, akkor esetleg következtetni lehet a kompátkelők számára és helyére is. Azonban a latin szóhasználat bizonytalansága, helyesebben a szóhasználat mögött esetleg meghúzódó visszaélések

478 lehetősége miatt nem mindig dönthető el, hogy a vámhelyek (telonium) valóságos révátkelőt, vagy esetleg csak gázlót (vadum), netán csupán szárazvámot jelentenek. A felsorolásban ezért értelemszerűen akadhatnak olyan helyek is, ahol valójában nem volt jelentős vízi átkelés. Nem vettem fel azokat a vámhelyeket, ahol már a helység földrajzi helyzetéből adódik, hogy csak szárazvámról lehetett szó (pl. Décse, Gyúr, Simánd, Pél, stb). Vámos hely volt 1324-ben Bátor (Batár) a Fekete-Körös partján.

479 Közvetett adatok utalnak arra, hogy a Hármas-Körös jobb partjára, Szolnok megyébe eső Bánréve nevű település (1313: Baanrewy ... iuxta magnum Crisium)

480 évszázadokon keresztül valóban fontos (rév)átkelőhely lehetett.

481 470 Dl 37693. Kenéz Győző fordítása. 471 Káldy-Nagy 1982. 291. 472 Veress 1938. 290., Maksay 1959. 790., MRT IV/3. 5/40. lelőhely. 473 Veress 1938. 349., Káldy-Nagy 1982. 260., Dávid Géza: A török kor. In.: Békéscsaba története. I. A kezdetektől 1848-ig. (Szerk.: Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula.) Békéscsaba, 1991. 256. 474 Azért csak rövid időre, hiszen többé nem említik az urbáriumok a malmot sem Puskinéi, sem Vészénél. 475 Haan 1870. 33., MRT IV/1. 204. 476 Káldy-Nagy 1982. 275. 477 Dl 15261. Részletesen lásd Okánynál. 478 Vámot ugyanis csak olyan helyen volt szabad szedni, ahol a vám birtokosa valamilyen átkelőhelyet épített és tartott fenn. A századok folyamán viszont egyre elterjedtebb lett az indokolatlan vámszedési jog, az úgynevezett szárazvám. Vö. Iványi 1905. 81-83., Bolla Ilona: A középkori magyarországi hidak történetéhez. Sinkovics Emlékkönyv Budapest, 1980. 33-43. 479 Györffy 1963. 599. 480 A. I. 340-341. 481 Itt vezetett át a Körösön ugyanis a Szolnok-Gyula-Lippa közötti országút. Karácsonyi 1896. I. 247, II. 79. 341