A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szendrei Eszter: Két hajdani hajdúváros törökkori mondái

Két hajdani hajdúváros törökkori mondái vábbmenni. Azt mondja a szultán: - Menjetek csak, majd utolérlek benneteket, leveszem ennek a nyomoréknak a mankóját. Amikor felmászott a fára, Csavarga gyorsan visszaigazította a tagjait, felugrott a szultán lovára, és visszakiáltotta: - Viseld egészséggel a mankót! О meg elnyargalt Szalontára, még aznap eladta a szultán lovát."

12 Csavarga Miska szalontai megfelelője Bakó János hajdú volt. A két furfangos katona vetélkedéséről is megemlékezik a hagyomány. Először Márki Sándor közölte Sarkad története című munkájában az elbeszélést,

13 de - némi eltéréssel - a recens anyagban is felbukkan. A történet röviden: Csavarga Miska és Bakó János nagy vetélytársai voltak egymásnak. Mindig azon törték a fejüket, ki tudna a török elleni cselvetésben túltenni a másikon. Csavargával az előbb ismertetett lólopási történetet hozzák kapcsolatba, amelyre Bakó azzal kontrázott, hogy ellopta a szultán gyerekét. Szendrey nagyszalontai gyűjtésében Márki közlésével egyezően - Bakó hajdú nevéhez fűződik a gyerekrablás, a recens sarkadi anyagba tehát feltehetően átvétellel került. Bár a két település között lehetett némi vita a merész tett hősének személyét illetően. Szendrey egyik adatközlője ugyanis azzal kezdi az elbeszélést, hogy előrebocsátja: az nem úgy van, amint a sarkadiak emlegetik, mert nem a sarkadi Csavarga, hanem a szalontai Bakó rabolta el a gyermeket. A Szendrey által gyűjtött történet a következőképpen fejeződik be: miután Bakó elmenekült a török sarkantyújával, néhány nap elteltével Szalontáról - levél kíséretében - visszaküldte azt. A hajdú arra kérte a pasát, hogy mivel ezt az egész dolgot pusztán Csavarga iránt való vetélkedésből, s nem rosszakaratból követte el, döntsön a pasa, ki a bátrabb kettejük közül. A pasa döntött is, ilyképpen: „Én, Szelim pasa bizonyítom, hogy Bakó János Csavarga Miskánál sokkal nagyobb lator, de azért, ha mindkettejüket kezeim közé kaphatom, Bakót csak egy óráig fogom nyúzatni, de úgy, hogy bele ne haljon, Csavargát azonban két egész napig, s akkor nem bánom, ha életben marad is."

14 A Sarkadon a XVIII. század elején felvett jegyzőkönyvek tanúvallomásai megemlékeznek azokról az időkről is, amikor a gyulai törökség állandó viszályban állt a sarkadiakkal. Egy 1720-ban felvett jegyzőkönyv szerint Nagy István sarkadi lakos elmondta, hogy a sarkadiak még tehenet fejni is alig mehettek ki a mezőre a törökök állandó zaklatásai miatt. Egy másik tanú ugyanekkor említi, hogy aratáskor földbe vert fákra akasztották fegyvereiket, hogy bármikor meg tudják védeni magukat. Dózsa Mihály tanú szerint: ha a gyulai pasa az elfogott sarkadiak fejét a gyulai vár kapujára tűzette, a sarkadiak is kerítettek néhány gyulai törököt, hogy azok fejével díszíthessék sáncaikat. A fenti tanúvallomások már korántsem azt a - néhol szinte idilli - képet rajzolják elénk, amelyet a két ravasz hajdú történetei sugalltak. Toldi Miklós mellett a szalontai csata hősének, Győri Jakabnak az alakja köré fonódott a történeti mondák java része.

15 Ezek még életre-halálra menő küzdelmekről beszélnek. A helyi - mesés erejétől megfosztott - hős alakjára is példaként szolgálhatnak ezek a történetek. Már nem kizárólag a bátorság, a hatalmas erő, az önfeláldozás 12 Pataki János 1912. sz. ref. sarkadi lakos adatközlése. 13 Márki Sándor: Sarkad története. Bp. 1877. 50-51.1. 14 Implom József: Gyula város története szemelvényekben. Gyula, 1961. 87-88. 1. 15 Szendrey Zsigmond: Szalontai mondák a Toldiakról és a Csonkatoronyról. Ethnographia, 1914. 164-168. 1. 301