A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szendrei Eszter: Két hajdani hajdúváros törökkori mondái

Szendrei Eszter őr. Ez az őr figyelte, merről jönnek a tatárok. Gyula felől, Várad felől... Amikor közeledtek, a nőszemélyek elbújtak a szabadkéményekbe. Ezek a tatárok sokáig, 150 évig voltak itt, úgyhogy valamennyire megtanultak magyarul. Mentek végig a falun lóháton, oszt' próbálták előcsalogatni az asszonyokat. Azt kiabálták: Sári, Mari gyertek elő, elmentek a kutyafejű tatárok!"

9 Vizsgált területünk történeti mondáit elemezve két típust kell kiemelnünk: az ún. hősökhöz fűződő, valamint a helyi mondákat. Sajátossága a mondának, hogy olyan hősöket szerepeltet, akik áldozatot hoznak, életüket kockáztatják a közösségért. Ezek a pozitív mondai hősök egy közösség ideáltípusát képviselik. Ilyen például a szalontai csata hőse: Győri Jakab, vagy az ugyancsak szalontai Toldi Miklós. Később, a harcok elcsendesedtével e hősök helyébe a csavaros eszű, az ellenségnek fondorlatos cseleket vető népi hősök kerülnek. E hőstípus alakja Sarkadon és Szalontán egyaránt felbukkan Csavarga Miska, illetve Bakó János személyében. A róluk szóló történeteket ismerteti Szendrey Zsigmond,

10 de a recens anyagban is találkozunk csínyeiről híressé lett katonával. „Volt egy Cs. Varga nevű ravasz ember itt, Sarkadon, a török időkben. Ez a Cs. Varga olyan gyerek volt, akit kicsi korában kicseréltek. Ebből aztán olyan ember lett, hogy amikor akarta, kifordította minden tagját - nyomoréknak. Obsitos katona volt a várban. Egy alkalommal ott ólálkodott Gyulán, a szultán kertjében. Úgy tett, mintha szegény, nyomorék koldus lenne, hogy a szultán megszánja. Meg is szánta, lökött neki egy krajcárt.Tudott valamennyit magyarul, azt mondta: - Eredj, vegyél magadnak egy kis kenyeret. El is ment Cs. Varga, de hamar vissza is jött. A dajka meg éppen a kertben sétált a szultán gyermekével a karján. De a gyerek nagyon rítt. Azt mondja a dada: Hallgass, mert odaadlak ennek a vándorlegénynek! De mire kimondta, Csavarga már el is kapta tőle a gyereket. Szaladtak utána törökök, oszt amikor látta, hogy utolérik, a gyereket letette, ő meg menekült tovább. De a szultán azt mondta, hogy meg kell keresni azt az embert. El is indultak Gyuláról minden irányba. Csavarga észrevett egy lefordított csónakot, hát bebújt alá. A szultán maga is üldözte, ő is odament a csónakhoz. De akkorra már el is fáradt az üldözésben. A katonáinak azt mondta, csak menjenek tovább, ő pihen egy cseppet. Le is ült a csónakra, és ott elszenderedett. Cs. Varga meg óvatosan levette mind a két csizmájáról a sarkantyút. Avval kibújt a csónak alól és elszaladt. Mikor visszajöttek a török katonák, felébredt a szultán is. Hát látja, hogy odavan a sarkantyúja. Akkor már tudták, hogy Csavarga ott lapult a csónak alatt - utána is eredtek, de megfogni nem tudták."" Más esetet is számontartanak, amikor a ravasz katona rászedte a törököket. „Jöttek a törökök tízen, tizenketten Gyuláról. Csavarga Miska meg éppen gyalog ment Gyula felé. Mikor látta a törököket, gyorsan felmászott egy fára, vitt magával egy botot, ami olyan volt, mint egy mankó. A mankót fennhagyta a fán, ő meg lemászott. Kifordította kezét-lábát, elkezdett siránkozni, hogy jaj, szánják meg a szegény nyomorékot, mert a rossz emberek elvették a mankóját, felhajították a fára, nem tud így to9 Török Lajosné, Kiss Julianna 1918. sz. ref. sarkadi lakos adatközlése. 10 Lásd a 6. sz. jegyzetet 11 Lásd a 9. sz. jegyzetet 300