A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Gábor Gabriella: Egy középkori pártaöv rekonstrukciója

Egy középkori pártaöv rekonstrukciója tettem, és ebbe öntöttem ki e műanyagból - színezőanyag felhasználása nélkül - az áttetsző pozitív mintát. Az így teljes motívumot adó felületen könnyen helyükre illeszthettem a már összeragasztott darabokat és az össze nem állítható motívumtöredékeket. A csat és a B. típusú, illetve a D. típusú lemez összeállítása kevesebb nehézséget okozott. Az első két darab a meglévő töredékekből teljesen összeállt, a D. típusú veret azonban csak kétharmad részben maradt meg. Ez utóbbinak a kiegészítésére a teljes minta ismerete nélkül nem vállalkoztam. A ragasztást követően a lemezeket hátoldalukon vékony Uverapid réteggel erősítettem meg. A rekonstrukció Az övet készítésekor háromféle anyagból állították össze, alapját 3 cm széles, 2 mm vastag bőrpánt alkotta. E bőrpánt barkarétege kívül, a húsoldala pedig a test felőli oldalon helyezkedett el. A bőr típusát a roncsolódott, elmosódott barkarajz miatt nem lehetett megállapítani. A bőrpántot textillel fedték be, amelynek maradványai a veretek alatt, valamint a csattest felső lemezére tapadva maradtak csak meg. Textilnyomokat nem lehetett megfigyelni sem a bőr élén, sem a hátoldalon, a szegecsek alátéteit alkotó bronzlapocskák alatt. Ez a megfigyelés azt támasztja alá, hogy az övnek csupán a külső oldalát borították be szövettel, s a lemezeket közvetlenül erre helyezték rá. Az anyagot varrással erősítették fel a bőrre. Ezt a bőr tisztításakor láthatóvá vált tűnyomok bizonyítják. Az öltéslyukak elhelyezkedéséből az öltés technikájára utaló rendszert nem lehetett megfigyelni. Az övre varrott textil vászonkötésü. Az öv hosszában húzódó láncfonalat kettesével, a vetülékfonalat pedig egy szállal szőtték be. Mindkét fonal az alapszál S-sodratú cérnázásával készült. A fel vetőszálból centiméterenként 18-at, a vetülékből 8-at lehetett megszámolni a rendelkezésre álló töredéken. Az egyik C. típusú veret alatt egy közel 2 cm

2-es darab szövet maradt meg, amelynek szélei felé a szálak sűrűbben helyezkednek el. Valószínű, hogy a szalagot az öv szélességében szőtték. Az övet bronzcsat fogta össze. A trapéz alakú csatkeret, valamint az elkeskenyedő végű tüske legömbölyített élű, téglalap átmetszetű huzalból készült. A csatkeret lemezes csattesttel kapcsolódott a szíjhoz úgy, hogy a két lemez közé befogott bőrt varrással rögzítették. Ehhez az alsó és a fölső lemez négy sarkán, valamint a csatkeret felőli szélén középen, a tüske magasságában, egy-egy lyukat ütöttek, majd ezeken a cérnát háromszor, illetve négyszer áthurkolva fogták össze a bőrt a lemezekkel. A csatlemez külső oldalán a csattüskével egyező irányban álló, hat darab minuszkulás i betűhöz hasonló díszítés látható. Ezek alatt és fölött félkör alakú mattirozott minták sorakoznak. A csatkarikát és a csatlemezt egyaránt ónozással tették még díszesebbé. (2. kép 1.) Az ónozott bronz készségfüggesztőt (B. típus) a lemez négy sarkában elhelyezett szegeccsel fogták az övhöz. Hossza: 4,4 cm, szélessége: 2,5 cm. A készségfüggesztő eredetileg három alkotóelemből állt. A mozgatható függesztőelem kör, vagy téglalap átmetszetű huzalból készülhetett, szögletes U-alakúra formálták, két végét pedig vízszintesen kihajtották. Ezt az elemet két, 0,5 cm széles bronzlemezből kivágott rögzítőpánt tartotta. E pántokat úgy alakították ki, hogy középen hurkot alkottak, és ezekbe a hur259