A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz A zoocönológiai karakterisztikákat tanulmányozva (2. táblázat) megállapítható, hogy Bélmegyer térségében legnagyobb abundanciával a Vitrina pellucida, legnagyobb dominanciával a Vallonia costata rendelkezik. Hiányzik azonban a 10 leggyakoribb bélmegyeri faj közül az Acanthinula aculeata, a Hygromia kovácsi és a Carychium tridentatum. E három, Dobozon oly gyakori faj helyét a Nesovitrea hammonis, az Euconulus fulvus és az Euomphalia strigella foglalja el. A 10 leggyakoribb faj összevetéséből az is kiderül, hogy Dobozon a ligeti-erdei, Bélmegyeren az ubikvista, nedvestérszini fajok dominálnak. Bélmegyeren előkerült ugyan a Hygromia kovácsinak egy példánya, de „egy példány nem példány" elv alapján nem került a fajlistára. Feltételezésem szerint, ez az egy példány dobozi minta feldolgozása során tapadt a rostához, és került a 16. sz. gyűjtőhely anyagához. Mivel az 1. táblázat kvalitatív aspektusú, feltétlen szükség van néhány kvantitatív kiegészítés megtételére. A következőkben rendszertani sorrendben (Pintér L. 1984) fűzök megjegyzést néhány fajhoz. Garychium sp. Dobozon a 10 leggyakoribb faj között található. Itt viszont nagyon ritka. Anisus septemgyratusnak csupán két, megközelítően 4 mm 0-jű, 5.5 kanyarulattal rendelkező példánya került elő a Hosszú-foki-főcsatorna két pontjáról. A főcsatorna a Királyerdő (Padurea Craiului) Ny-i lejtőjének vizeit, és a környező területek belvizeit vezeti le a Kettős-Körösbe. A főcsatorna hordalék-faunájának eredetéről, csak bonyolult vízgyűjtő rendszerének hidrogeográfiai ismeretében lehetne csak bizonyosat mondani. A megye malakofaunájában ritkaságnak számít az Anisus vortex is (Kovács Gy. 1980, Kovács Gy.-Domokos T. 1987). Az előkerült 108 példánya közül a legnagyobb példány mérete: 1.7/10.3 mm. Az irodalom szerint, ez extrém méretű példány (Richnovszki A. -Pintér L. 1979). A Lemnás hordalékban az Anisus vortexszel együtt előforduló Anisus vorticulus (82 darab) a megyére nézve új faj (Domokos T. 1988). A legnagyobb méretű példány 0,7/5,9 mm-es. E magasság/szélesség adat megegyezik az irodalomban közölt értékekkel (Richnovszky A. -Pintér L. 1979). Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a kisebb viszonylagos méret, az egyik legfontosabb differencia specifica a 2 mm magasságú Anisus vortex f. nummulus Held taxonnal szemben (Richnovszky A.-Pintér L. 1979). A Gyraulus laevis 3 példánya alátámasztja Petro Ede közlését, a faj szeghalmi előfordulását (Domokos T. 1987, Kovács Gy.-Domokos T. 1987). A Cochlicopa lubricellák között több Cochlicopa lubrica felé mutató átmeneti alak található. Hasonlóan problémát okozott a Doboz környékén gyűjtött Cochlicopák szétválasztása is. Ott Cochlicopa agg. taxonba soroltam a gyűjtött Cochlicopákat (Domokos T. 1989). A Vertigo pygmaea 4 gyűjtőhelyről került elő, összesen 9 példányban. A példányok között élő egyedet nem találtam, csak hámló periosztrákum réteggel rendelkezőket. A Vallonia pulchella és az Árion subfuscusnak csupán egy-egy példánya került elő Vadas idősebb faállományú erdőtagjából, illetve a Parlagi-erdőből. A Zonitoides nitidus nedves vízpartokon, Dobozon és Bélmegyeren is, csak elvétve mutatkozik. 19