A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

X-XI. századi temető Örménykúton kül fordultak is elő - semmiképp sem lenne megalapozott. Valójában inkább egy olyan, kb. 40-50 éves hiátussal számolhatunk, ami a temető folyamatos használatát a XI. század első felében megszakította. Történeti háttér I. László törvényei Kálmán uralkodása alatt nyertek megerősítést a templomépítéssel, valamint a templom körüli temetkezéssel kapcsolatban. Ekkortól vált általánossá a „pogány" temetők felhagyása és a falusi templomok körüli temetők megnyitása. Az Örménykút 13. számú lelőhelyen feltárt temetőrészlet legkésőbbi sírjait még a XII. század kezdete előtt megásták, s a temető használata I. László uralkodását követően lezárult. A hasonló időszakra keltezhető, ugyanilyen típusú temetők használata általában 1100 körül szűnt meg.

56 A fent említett törvények érvényesítése tehát párhuzamba hozható a korábbi temetők felhagyásának idejével, Kálmán uralkodásától kezdődően a templom körüli temetőket használták. A tárgyalt temetőrészlettől kb. 400 méterre északra, az Örménykút 14. számú topográfiai lelőhelyen, a középkori forrásokból Bercsényegyhaza néven ismert település helyét sikerült azonosítani a terepbejárások során. A területről a 13. számú lelőhelyhez hasonlóan már 1911-ben előkerültek temetkezések, akkor összesen 22 sírt tárt fel Krecsmarik Endre. A koporsós sírok egyikéből II. Béla kori (1131-1141) érem került napvilágra. A területen Árpád-kori templom nyomaira is bukkantak az említett topográfiai terepbejárások során, s az épület környezetében szintén az Árpád-korra keltezhető településnyomokat lehetett megfigyelni." Szatmári Imre 1992-ben ásatást vezetett a területen.

58 A feltárás során az Árpád-korban épült, és még az Árpád-korban el is pusztult, kisméretű templom két periódusát sikerült megfigyelnie. A templom körül néhány melléklet nélküli, koporsós temetkezés is napvilágra került.

59 Az 1100. év táján, az említett törvények érvényesítésének értelmében lezajlott temetőváltás ebben az esetben jól követhető. Megalapozottnak látszik tehát az a feltételezés, hogy a XL századtól folyamatosan itt élő népesség, az említett rendelkezések értelmében, az 1100. év körül felhagyta korábbi, „pogány" temetőjét, és az újonnan épült templom köré, a megszentelt földbe kezdte halottait temetni.

60 IRODALOM Giesler 1981. Jochen Giesler: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo-Brdo Kultur. Prähistorische Zeitschrift 56 (1981) 3-167. 56 Tettamanti 1975. 89., Szőke 1956. 126. 57 Jankovich-MakkaySzőke 1989. 344. 58 Szatmári 1994. 74. 59 Köszönettel tartozom Szatmári Imrének a feltárásról nyújtott információkért, valamint azért, hogy a közöletlen ásatás dokumentációját megtekinthettem. 60 A kéziratot 1995. májusában zártam le. A 4-11. kép rajzait Borbíró Márta készítette. 193