A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

Liska András inak közelében, eredeti helyzetükből kimozdítva. A kengyelek szárainak átmetszete ovális vagy kerek, a hevedercsatot viszont laposra kalapált, téglalap keresztmetszetű vaspálcából készítették. Ez a típusú kengyel a X. századi magyar leletanyag jellegzetes darabjaként értékelhető. A 86. sírban egy férfi feküdt a lovával együtt, ám csontjaik teljesen összekeveredve hevertek, a sír bolygatott volt. A csontok közül előkerült négy darab apró vastüske, amelyek valószínűleg nyílhegyek töredékei lehetnek, bár mindegyiknek csak a vesszőhöz csatlakozó tüskéje maradt meg. (9. kép 1-4.) Lovas sírból való előkerülésüket figyelembe véve, ezeket a darabokat az előző vastárgyakhoz hasonlóan a X. századra, legfeljebb a XI. század elejére keltezhetjük. A korábban tárgyalt karperecek kapcsán már említettük azt a vékony, keskeny ezüstszalagot, ami szintén a 86. sírban volt, és kronológiailag a temető korábbi szakaszára, a X. századra, esetleg a XI. század kezdetére keltezhető. A sírnak és a leletegyüttesnek a temető korábbi periódusára való datálását támasztja alá az a kisméretű, tömör, bronz fülesgomb, ami hasonlóképpen ebből a temetkezésből került elő. (9. kép 5.) Szőke Béla szerint a XI. század kezdetére a leletanyagból teljesen eltűntek a bronz fülesgombok.

49 A kultikus célból a sírba helyezett vastárgyak említésénél már számba vettük a temetkezésekből előkerült vaskéseket. Ezek a tárgyak sajnos mind igen rossz megtartásúak voltak, tipologizálásuk ezért nem igazán lehetséges. A temető négy sírjában volt a halott mellett vaskés: az 59., 60., 80. és a 84. sírban. (5. kép 14, 6. kép 2, 8, 15.) A késeknek általában csupán a pengerésze maradt meg. Mindegyik darab kb. 8-10 cm-es pengéjű késnek a töredéke. A késes temetkezések közül csak a 60. sírból került elő a késen kívül más, kronológiailag értékelhető lelet is. A 60. sírban fekvő nő bal kezének közelében helyezték el a már említett vaskést és egy vascsipeszt. (6. kép 1-2.) A bal lapockacsonton három folyatott díszítésű és két sima, nyomottgömb formájú pasztagyöngy feküdt. A gyöngyök a XI. század második felére keltezik a sírt. A kisméretű vascsipesz nem gyakori lelete a korszak temetőinek. Összesen öt sírban találtak pénzt a feltárás során. A 19. sírban Salamon király (1063-1074) denára volt. (4. kép 15.) I. László király (1077-1095) pénzei kerültek elő a 28. és a 32. sírból, valamint a 37. és a 40. sírból - minden temetkezésből egy-egy példány. (4. kép 16, 19, 5. kép 2, 6.) A temető leletei közül a pénzek a legpontosabban keltező leletek.

50 Mivel a két király uralkodási ideje együtt is csak néhány évtizedet ölel fel, a pénzek megszakítás nélküli, kb. 25-30 éven belüli földbe kerülésével számolhatunk. Ez azért is feltételezhető, mivel az éremleletes sírok egymástól nem nagy távolságra kerültek napvilágra. A 49. sírból, a csontváz koponyája alól előkerült apró, vékony ezüstlemez töredékének eredeti funkcióját nem lehetett megállapítani a tárgy egészen apró mérete miatt. (5. kép 10.) A töredéken valamiféle préselt díszítés nyomai figyelhetők meg. Szőke 1962. 99. I. László uralkodásának idején még forgalomban lehettek Salamon király dénárjai is, elkerülve a kötelező pénzbeváltást. Ilyen módon a két király uralkodási ideje közötti hiátust a temetkezések sorrendjének tekintetében még rövidebbnek vehetjük, hiszen nem biztos, hogy a Salamon pénzzel keltezett sírt még Salamon király uralkodásának idején megásták. (Szőke-Vándor 1987. 78-79.) 190