A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről
Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről KITAIBEL P. a Természettudományi Múzeum Növénytárában őrzött tátorján (Crambe tataria) példánya szerint Mezőhegyes környékén a löszgyepek e karakternövénye is élt. A löszgyepvegetáció folyamatos átalakuláson ment át. Részben elszikesedett, részben kis területekre szorulva elgyomosodott. A Battonya-kistompai védett terület kelet-nyugati elhelyezkedésű löszhátján árvalányhajas, fenyérfüves löszpusztagyepen (Salvio-Festucetum rupicolae) maradt fenn. Mintafel vétel: Stipa capillata, Poa angustifolia, Festuca rupicola, Chrysopogon gryllus, Centaurea scabiosa, Galium verum, Salvia nemorosa, Teucrium chamaedrys, Thymus marschallianus, Asperula cynanchica, Achillea setacea, Viola ambigua, Euphorbia cyparissias, Ornithogalum pyramidale, Vicia onobrychis, Andropogon ischaemum, Centurea ochroleuca, Thalictum minus, Seseli varium, Stachys recta, Fragaria collina, Senecio jacobae, Leontodon hispidus, Plantago media, Genista tinctoria ssp. elatior, Prunella laciniata, Potentilla impolita, Verbascum phoeniceum, Filipendula hexapetala, Silène otites, Astragalus cicer, Verbascum lichnytis, Hypericum tetrapetrum, Cirsium eryophorum, Knautia arvensis, Phlomis tuberosa. Domináns fajai a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata), a réti perje (Poa angustifolia),macskahere (Phlomis tuberosa), közönséges borkóró (Thalictrum minus) és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus). A löszpusztarétek karakterfajai közül megtalálható a kék atracél (Anchusa barrelieri), horgas bogáncs (Carduus hamulosus), csuklyás ibolya (Viola ambigua), késői pitypang (Taraxacum serotinum). Az erdősztyepp fajok közül a macskaherén és a közönséges borkórón kívül a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a nyúlárnyék (Asparagus officinalis), csattogó szamóca (Fragaria collia), méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum), tarka koronafürt (Coronilla varia), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), keskenylevelű gyujtoványfű (Linaria angustissima), nagyvirágú magyar szegfű (Dianthus giganteiformis), sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos), és a jakabnapi aggófű (Senecio jacobae) vannak jelen. (A német peremizs Япи1а germanica/ is előfordul a védett területen kívül Medgyesegyháza-Mezőkovácsháza között a 29-es kilométerkőnél, kb. 6 m 2-es foltban.) A löszgyepet alkotó fajok kb. egynegyedét a sztyepprétek (Festucion rupicolae), és a szárazgyep (Festucion) tagjai alkotják. Igen nagy részesedéssel a barázdált csenkesz (Festuca rupicola) és a réti perje (Poa angustifolia). Bolygatott helyeken nagy foltokat alkotnak a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a tejoltó galaj (Galium verum), és a hólyagos csűdfű (Astragalus cicer). Néhány említésre méltó faj még ebből a csoportból: pusztai meténg (Vinca herbacea), hegyi len (Linum austriacum), koloncos legyezőfű (Filipendula hexapetala), változó galaj (Seseli varium), vastövű imola (Centaurea scabiosa), kosborképű veronika (Veronica orchidea). Az aranyfürt (Aster lynosiris) itt teljesen hiányzik, csak Bélmegyer, Szeghalom erdősztyepp-rétjein fordul elő. Őszi aspektusban a sziki őszirózsa (Aster punctatus) lila foltjai jelennek meg. 9
