Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

Arra is kísérletet tettem, hogy József Attila életútjának további adatairól Békés megyéhez kapcsolódó mozzanatokat gyűjtsek össze. Nagyon szerény adatok birtokába jutottam csupán. Elsősorban Kner Imre és Balázs Béla levélváltására bukkantam, valamint a Békés Megyei Közlöny 1934. november 21-ei számában egy közleményre, amely a „Medvetánc" címmel megjelenő kötet előfizetésére hívja fel olvasói figyelmét. Néhány javaslatot szerettem volna adni József Attila tanításának korszerű feldolgozására is. Elsősorban az úgynevezett poliesztétikai nevelés területeit tartanám fontosnak és követendőnek. Jó lehetőséget kínál erre & József Attila, Bartók Béla és Derkovits Gyula művészetében fellelhető rokonvonások számbavétele, ezeket az 1960-as években magam is kipróbáltam. Elsősorban terjedelmi okok miatt ezekre mégsem térhettem ki részletesen. Maga a téma már az 1960-as években foglalkoztatott. Annak idején ezzel kapcsolatos kisebb írásaim jelentek meg a Magyartanításban, a Köznevelésben, a Békési Életben. József Attila halálának ötvenedik évfordulóján, 1987ben jutottam arra az elhatározásra, hogy ezeket az írásokat még egyszer átgondolom, összegzem, kiegészítem és egy kis tanulmányban összefoglalom. Nyugdíjasként is pedagógusnak érzem magam. Lehetséges, hogy ez a körülmény bizonyos tekintetben foglalkozási ártalom. Mindezt elöljáróban azért tartom szükségesnek elmondani, hogy tisztázódjék becsületesnek vélt szándékom korlátozottsága is. Nem szolgálhatok ugyanis szorosabb értelemben vett irodalomtörténeti felfedezésekkel feldolgozásomban. Ezek sokkal alaposabb elmélyedést és kutatómunkát kívántak volna meg részemről. Néhány tekintetben szeretném csupán pontosítani azt a képet, amely József Attiláról rendelkezésünkre áll. Talán érdemes. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy József Attilát „nem középiskolás fokon", hanem egyáltalán tanítani tudjuk. Életének 32 éve az irodalomtörténet jóvoltából ismert és kellő részletességgel feldolgozott.

1 A Curriculum vitae címen közreadott önéletrajzi írását a Szép Szó című folyóirat jelentette meg.

2 Ebből pusztán feldolgozásunk fejezetcímeként adott néhány részletet ragadunk ki: „1905-ben születtem Budapesten, görögkeleti vallású vagyok. Apám néhai József Áron - három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már akkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek disznópásztorkodtam . . . Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe ... 1919. karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, Makai Ödön doktort nevezte ki. . . Gyámom és Gieswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görögkeleti vagyok és nem katolikus. Innen Makóra kerültem a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen ... A VI. osztály elvégzése után otthagytam a gimnáziumot, meg az internátust, mert elhagyatottságom7 V