Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

Természetesen József Attila és a Lázadó Krisztus megítélésében nemcsak pártfogói, hanem elítélő ellenfelei is voltak. Kossutány Ignác dr. egyetemi tanár, Vámbéryvel ellentétben a következőket írja a SZEGEDI FRISS HÍREK 1924. július 13-i számában: „Ma a sajtó üzlet, mely jövedelmet akkor hajt, ha az olvasóközönség idegeit minél több szenzációval izgatja. Nem is valami nehéz munka ez, nem kell hozzá sok munka, tanulás, hozzáértés, csak vakmerő fellépés ... Ez a munkakör hogyne hozná tűzbe azokat a törtető fiatal óriásokat, kik olykor nem közönséges szellemi tehetségeiket párosítva túlzásba vitt életigényekkel, mohó élnivágyással és beteges hiúsággal, egyszerűen túlteszik magukat azon a hosszadalmas és verejtékes munkán, mely nélkül tehetség ki nem képződik. A 19 éves suhanc pajkosságával abban látják a költői lélek szabadságát, hogy gyalázó kifejezésekkel illetik azt, kire a siralom völgyében küzdő emberiség az életnek súlya alatt görnyedve, sóhajtva tekint. A sajtó pedig ahelyett, hogy a vadul hadonászót lehűtené, azoknak teret enged, őket dicséri, sőt ünnepli a „közismert jeles, fiatal költőt". 1924 novemberében beszámolnak az újságok arról, hogy Dr. Vámbéry Rusztem védőügyvéd indokait elfogadva József Attila büntetését egy hónapra szállították le, s 1925. május 28-án a szegedi DÉLMAGYARORSZÂG-Ъап már ezt olvashatjuk: „Az istengyalázásért elítélt költőt, József Attilát felmentette a Kúria. A rövid híradás így fejeződik be: „A királyi ítélőtábla tévedett akkor, midőn a vád tárgyává tett költeményben bűncselekménynek tényálladékait ismerte fel, a királyi ítélőtábla ítéletét a védő alapos semmisségi panasza folytán megsemmisíteni és a vádlottat felmenteni kellett." József Attila a Curriculum vitaeben maga is megjegyzi a felmentés tényét. Győzelem, vagy meghurcoltatás volt-e ez a csaknem két évig tartó bírósági procedúra? Egyértelműen egyiket sem lehet állítani. Mindenesetre sok idegeskedést hozhatott a fiatal költő és nővérei számára. József Jolántól tudjuk, hogy a hír hallatára 1923-ban azonnal Makóra utazott, féltő gondoskodással igyekezett tájékozódni az ügyben a következményeket illetően. József Attila úgy nyilatkozott neki, hogy amennyiben le kell ülnie a kiszabott börtönbüntetést, nem lesz az elfecsérelt idő, nyelveket fog tanulni. Jó nyelvérzéke volt, a terv megvalósítására végülis nem került sor.

42 Úgy érzem, hogy a Lázadó Krisztus fogadtatása körül kialakult sajtóvita a szélsőségektől függetlenül hasznos volt József Attila számára. Országosan ismertté tette a nevét, olyan költővé, akire pártfogóinak és ellenségeinek egyaránt oda kellett figyelni. Még az ellene szóló legelfogultabb cikkekben, tudósításokban sem kérdőjelezték meg átlagosnál nagyobb tehetségét. Ezidőtájt már Móricz Zsigmonddal együtt emlegették, és ez tulajdonképpen nagy elismerésnek tekinthető. A MA ESTE 1924. augusztus 28-i számában „Rikkancs, aki ünnepi beszédeket gyárt a kaszinói urak számára" cím alatt a következőket olvashatjuk: „Borzas hajú, csodálkozó szemű, tizenkilenc esztendős gyerek. Hétszer kísérelte meg az öngyilkosságot, szerelem miatt, más miatt, ami miatt tizenhat éves korban szokás - egyszer sem sikerült. Nyolcadszorra végre igen. Visszavonhatatlanul magyar poéta lett belőle. Az igazi tehetség útja ma is a 44