Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

hová mennie. Ilyenkor még sűrűbbé váltak a látogatásai. Különösen a családi vacsorákat szerette, amikor testvéreimmel, s szüleimmel együtt ült asztalhoz és közöttünk élt. Most már értem - és ez volt az oka, az igazi oka látogatásainak -: mérhetetlen sóvárság élt benne a család iránt. Egy kis melegséget kapott ilyenkor hideg, fagyos, magányos életébe . . . Legszebb emlékem 1922 karácsonya. Az internátus élete elcsendesett. A sok diák hazament. Mi karácsonyestre készültünk. Az igazgatói lakásban a gyerekek izgalma, a várakozó öröm sejtette az ünnepet. József Attilának nem volt hova mennie. Egyedül ődöngött az elárvult, üres folyosókon. De ezen a karácsonyon nem volt szomorú. Apám már megmondotta neki: karácsonyfánk körül neki is helye van. De nem azért örült, hanem mert kezében volt első verseskötete, a Szépség koldusa. A nyomtatott betű varázsa megrészegítette. Járta a folyosókat, és ha valakit megtalált - a kapust vagy a konyhai személyzetet -, boldogan mutatta nekik elsőszülöttjét. Hozzánk nem jött el. Úgy viselkedett, mintha rejtegetné előlünk az örömét és büszkeségét. Mintha titka volna. Eljött karácsonyeste. Olyan volt, mint a többi. A család - sokan voltunk: öten testvérek - körülvette a karácsonyfát, és megkezdődött a szokásos ajándékosztás. Mindenkinek jutott. József Attilának is. Amikor már mindenki szívébe beszökött a karácsonyi öröm, ahogy az az ajándékozás örömével történik, s már a karácsonyi asztal felé igyekeztünk, megállított bennünket Attila. Odaállt apám elé, és a maga kamaszos, félszeg darabosságával, de valami titkolhatatlan büszkeséggel, ami új emberré tette ezen az estén - ez volt a titka -, ő is ajándékot adott. - Miska bácsi, fogadja el tőlem a könyvemet. - Mintha a mérhetetlen világot adná ajándékba - hiszen az volt ez a kötet neki -, úgy nyújtotta oda a Szépség koldusának fűzött példányát apámnak. Tintaceruzával írta be az ajánlást már december 20-án: Miska bácsinak meleg fiúi szeretettel József Attila. Már 20-án oda akarta adni, de aztán mégsem adta, nehogy elárulja magát előttem. Mert ezután hozzám lépett: - Mártuska, fogadja el ezen karácsony estén tőlem ezt a verseskötetet, szeretettel adom, legyen mindig nagyon boldog karácsonya. Nekem is a Szépség koldusának egy példányát adta. De más volt ez, mint a többi. Hetekig készült erre a meglepetésre. A könyvet kiadó szegedi Koroknay-nyomdával megbeszélte, hogy ebbe a példányba ne nyomtassák elejére az ajánlást, azt ő akarja saját kezével beírni. A nekem szánt kötetet szattyánbőrbe köttette, és azt adta ide ezen a karácsonyestén. És az ötödik oldalon, Juhász Gyula előszava után, az első vers fölött tintával a nyomtatott ajánlás helyén ott állt a saját kezével írt néhány sor."

29 Koncsek Lászlóné budapesti lakásán 1989 nyarán magam is megnéztem ezt a gondosan dedikált verseskötetet, hosszan elbeszélgettem Gebe Mártával életéről, élményeiről, József Attilához fűződő személyes emlékeiről. Amikor elbúcsúztam tőle, hirtelen eszébe jutott, hogy ő is örömöt szerez az én számomra. Megőrzött édesapja internátusából egy zománcozott tálalótálat, amelyből az 1920-as években a fiúk második fogását adagolták ki. Két-három adag férhetett annak idején ebbe a tálalótálba. Koncsekné Gebe Márta hang32