Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

1912 nyarán kerültek József Attila és József Etel Öcsödről haza Budapestre. A családhoz való visszakerülés igen nagy élmény volt mindkettőjük számára. Attila iskolai tanulmányait Budapesten folytatta. A nehéz körülmények között gyakran kellett a családnak lakást változtatnia, s mindez elemi iskolai tanulmányai szinterében is nyomon követhető. Járt az Ipar utcai fővárosi népiskola II. osztályába, az elemi iskola III. osztályát már a Mester utcai iskolában végezte. A IV-V. osztályokat megint az Ipar utcai iskolában folytatta. 11 éves korában az Üllői úton lévő polgári fiúiskolába került, s itt (igaz megszakításokkal) három tanévet töltött el. A polgári iskola IV. osztályából már édesanyjának halála után, 1920. júniusában tett magánvizsgát. Önéletrajzában is említi, hogy az iskolai tanulmányoknál lényegesebb dolgok is történtek vele. Kilenc éves volt, amikor kitört az első világháború. Kamaszodó kisfiúként élte át annak minden, a fővárosban nyilván sokkal jobban érzékelhető hatását. A nyári szünidők egy részét édesanyja szüleinél töltötte, és itt is az öcsödihez hasonló nehéz szociális körülményeket észlelhette. Az a néhány nap, amit Szabadszálláson, nagyszüleinél, „dörmögő nagyapjánál" töltött el, a későbbi mezőhegyesi és kiszombori emlékekkel együtt erősíthette benne azt a felismerést, amit azután Makón tudott megfogalmazni magának is: „az utca és a föld fia vagyok." Egyébként is nehéz családi körülményeiben Pőcze Borbála 1919 karácsonyán bekövetkezett halála jelentett döntő fordulatot. Ez több, életrajzi vonatkozású gyönyörű költeményében is megmutatkozik. (Mama, Anyám, Kései sirató.) A Mama korai elvesztését aligha befolyásolta kedvezően egy korábbi gyermekkori élménye. 1918 nyarán a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából néhány napot Abbáziában töltött el. Ezt követően önként jelentkezett a Gyermekvédő Ligánál, s rövid időre Monorra került nevelőszülőkhöz. Érdekes módon a Monoron eltöltött viszonylag kevés idő nem hagyott olyan mély nyomokat benne, mint az Öcsödön eltöltött két esztendő. 1920-ban az árvaszék idősebb nővérének, József Jolánnak férjét, dr. Makai Ödönt nevezi ki József Attila gyámjává. Nővérei féltő gondoskodással törődnek vele, nem mentes azonban ez a gondoskodás az ellentmondásoktól, feszültségektől sem. Különösen zavarja az a körülmény, hogy Jolán nővérét gyámja, dr. Makai Ödön kérésére Lucienek kell szólítania, s Etel is mint „háztartási alkalmazott" van jelen Makaiék házában. (Furcsa ellentmondás, hogy Öcsödön az Attila név túl előkelőnek, Budapesten néhány évvel később meg a Jolán név túl egyszerűnek tűnt a József-gyerekek akkori környezetében.) Talán ez is a magyarázata annak, hogy Etel nővérét magához valamivel közelebb állónak érezte mindig József Attila, mint Jolánt. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gyámja a körülményekhez képest becsületesen gondoskodott mindhármójukról. (Valamivel később Jolán és dr. Makai Ödön házassága felbomlott, s ekkor Makai Ödön Etelkát vette el feleségül, mintegy előző felesége, Jolán tanácsára.) Dr. Makai Ödön támogatásával került az 1920/2l-es tanévben Makóra, a Csanád Vezér Főgimnáziumba, illetőleg a DMKE internátusba. Előzőleg egy 17